Elérkezett a 3. hét.
Diétám elején azt reméltem, hogy ilyenkor már karcsú sellőként repdesek a hótaposó csizmámban, és a jeti kabátom takarásában is egyértelmű lesz újjá születésem, és még a forgalom is leáll majd, ha végig vonulok a Kálvin téren (csak a négyes metró építése állta le…bár gyanítom, hogy az sem miattam).
Nem így történt. Sikerült 1, azaz egy kg-ot fogynom, és bár mérésem eredményei azt mutatták, hogy ez legalább zsírból ment, és különösebb izomveszteség nélkül úsztam meg a dolgot (és ez bizony szakmai szemmel nézve csillagos ötös), a NŐ dühöngött bennem, és próbáltam kitalálni, hogy mit rontottam el. Tüzetesen átvizsgálva az étkezésemet, és az edzéstervemet, rá kellett döbbennem, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Vagy is igen, de csak közvetve. Aki fogyózott valaha, pontosan tudja, hogy minél nagyobb a túlsúly, annál könnyebb leadni, és bizony, az utolsó 3-5 kg a legragaszkodóbb. Ez bizony fokozott abban az esetben, ha az embernek kiskora óta a sport és a diéta az élete…így a szervezetet már nehéz meglepni, és zsírvesztésre kényszeríteni (itt említem meg újra a zsírégetőket, mert a szerepük ebben az esetben értékelődik fel…). Tehát, megvigasztaltam magam, és folytattam tovább…nem inogtam meg :).
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött el a mélypont, és nem próbáltam a csirke-zöldség-protein turmix szentháromságból kitörni. A szükség nagy úr, ekkor születtek meg a kissé bizarr, ám az ízlelő bimbóimnak életmentő receptjeim…
1. Reggeli: Fitness császármorzsa, áfonyás joghurttal
2. Karfiol pizza (mind közül ez a legelmebetegebb ötletem evör!)
3. Cukkini frittata, kurkumás csirkecsíkokkal, paradicsomszósszal
Receptek hamarosan feltöltve… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: