Sokan felteszik nekem a kérdést,hogy mégis mennyit szoktam edzeni, és miket eszem. Ilyenkor általában zavarba jövök, hogy vajon ha az igazat mondom, mennyire maradok hiteles? 🙂
Maradjunk annyiban,hogy a személyi edző is ember. Vannak eltökéltebbek, és lazábbak, vannak fanatikusok, és vannak megélhetési edzők …khmm…hogyan is fogalmazzak…3 alakformáló, és két has-láb-popsi óra után már komplett fitnesz gurunak érzik magukat, és mert 20 évesen ugye mindenki jól néz ki (most elmorzsoltam egy könnycseppet), így semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy személyi edzőnek hívják magukat (persze ettől idővel még válhat belőlük remek szakember) Elkanyarodtam. Szóval a kérdés az, hogy mi teszi az embert személyi edzővé. A kockás has? A diploma? Nekem az utóbbi van, az előbbi … csak volt…. :).
Nőből vagyok, tehát önmarcangban nincs hiány. A kockahas kérdéssel magam is nap mint nap megküzdök. Mert ugye adott egy alkat, egy genetika. És adott egy sportolói múlt, és egy halvány emlék az ember gyerekkori önmagáról… 🙂
Szakemberként azonban pontosan tudom,hogy genetikára fogni a plusz kilókat, önbecsapás….Még akkor is, ha van egy nővérem, akinek a pontos mása vagyok, leszámítva azt,hogy ő 3 gyerek után is lapos has, és feszes popsi boldog tulajdonosa (és hobbija a tortasütés és tortaevés…és a lehető legkevesebb testmozgás :)), én meg hát…. 🙂
De mitől is alakult ez így?
Távolról sem azért írom ezeket a sorokat,hogy mentegetőzzek, vagy könnyítsek a lelkiismeretemen (amúgy meg de, részben azért :)). Csak fontosnak érzem, hogy egy kicsit más szemszögből is megközelítsük az egészséges életmód témát. Mert ha az ember rászánja magát a mozgásra, akkor hirtelen elkezdik kockás hasak, feszes fenekek, hipertrendi edzőcuccok körülvenni. Az amúgy is hangya…lábnyira töpörödött önbizalmunk ilyenkor hajlamos tovább zsugorodni. Esetemben sincs ez másképp, hiszen az ember körbe van véve tökéletesebbnél, tökéletesebb testű kolleginákkal, és így bizony felmerül a kérdés -ahogy már a bevezetőben is írtam- vajon hol kezdődik a hitelesség?
Magam is nehezen írom le ezt a számot, de bizony 22 éve már, hogy egy percre sem hagytam abba a rendszeres testmozgást. Perpetuum mobile…mondhatni. Ebből ugye rengeteg évet kitesz a versenyszerű sport, és az ezzel járó szigorú életmód. Ez persze megmutatkozik az ember testén is. Tehát itt üt vissza az,hogy genetika ide vagy oda, bizonyított tény, hogy tudok én jól is kinézni…ha akarok…És most jó kinézet alatt, a kifejezetten szálkás testű, fitnesz edzői alkatot értek. Szóval akarok? Nem akarok. Mert pontosan tudom, hogy mivel jár. Volt szerencsém hozzá. Tényleg le a kalappal a “rubintrékák” előtt, mert az alacsony testzsírszázalékot elérni (és megtartani!!) borzasztóan nehéz feladat. Napi szintű robot-életmódot követel, percre és grammra pontosan beállított étkezéssel. Lehet azt mondani az edzőkre,hogy könnyű nekik hiszen ez a foglalkozásuk. De higgyétek el…nem könnyű az így sem…:).
De térjünk vissza a tárgyra, azaz hozzám. Mit is eszem? Hogyan is élek?
Azok akik ismernek, pontosan ismerik beteges, már-már mániákus kötődésem a gasztronómiához, és a főzéshez. Egy személyi edző, aki imád enni, imád főzni, és mindene az ízek? Igen, létezik. Én vagyok az…hogyan is egyeztetem mindezt össze?Nehezen… :). Szerencsémre alapvetően nagyon-nagyon szeretem a nyers zöldségeket, és ami egy másik embernek kész büntetés lenne megenni, nekem (és Marosvölgyi Andrea hű fegyvertársamnak) bizony maga a csoda. Oda vagyunk a friss zöldségekért, a ROOM-ban kilószámra fogy a répa, alma, uborka, és persze az elmaradhatatlan tonhal :). Nekünk ez a természetes, és ez a finom. Ugyanakkor az előbb említett gasztromániám nem elégszik meg azzal, hogy meghámozza az almát, vagy felszeleteli az uborkát. Többet akar. Sütni, főzni, blansírozni, dinsztelni, befőzni. Reggelire képes vagyok pusztán önszórakoztatásból, nekiállni villásreggelit készíteni. Palacsinta (low carb), rántotta, frissen sült zsemle (low carb…). Minden a hozzávalókon múlik. Persze vannak ételek, amiket lehetetlenség „diétásan” elkészíteni, hiszen az az ételnek a lelkét ölné meg. Ilyenek a klasszikus magyaros ételek (paprikás csirke nokedlivel, töltött káposzta stb), az olasz tészták stb stb stb. Persze ezeket is el lehet készíteni low carb és/ vagy low fat változatban, és még finomak is lesznek. De lássuk be, kinek esik jól ( tudat), hogy egy jó hangulatú baráti vacsorán, a kitűnő hőmérsékletű és évjáratú chardonnay mellé teljes kiőrlésű fusilit, zsírszegény zöldséges mártás „kell” belapátolni. Egyébként finom ez, de van, amikor a lakoma, az lakoma. Én ebben hiszek. Adjuk meg a császárnak,ami a császáré. Figyelek arra, amit eszem. Figyelek a minőségre. Ha felszalad 1-2 kg plusz, akkor kicsit jobban odacsapok az étrendemnek. De akkor sem vagyok hajlandó a kedvenc éttermemben lemondani a királyrákos pad thai tésztámról és a Sauska rozémról, egy kellemes nyári estén, vagy a steak-emről, és Takler kadarkámról egy még kellemesebb télin. Másnap kicsit több edzés, kicsit kevesebb kulináris élvezet, és a világ (a kis lelkem meg pláne) máris egyensúlyban van.
by BOGI – 2012.09.05.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: