 |
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy ma délelőtt két vendégnek sem sikerült megérkeznie az edzésre. Esik pár csepp eső, megőrül a város, közlekedni, parkolni képtelenség.
A ROOMban a szokásos jó illat, eszegetem a tízórai almám. Azon morfondírozok, mivel üssem el a rengeteg rám szakadt szabadidőt. Ekkor Andi rám néz, és azt mondja: ő úgy enne egy kis tortilla tekercset. Nem csinálunk? És akkor BAMMMM jött az ötlet, hogy éppen ideje tovább dolgoznunk a gasztrofitnesz koncepción, újabb ételt kellene fitnesz kompatibilissé tenni. A sajttorta is nagy sikert aratott, ebből sem lehet baj. Persze pusztán csak a mindent elsöprő hivatástudatunk miatt indultunk el bevásárolni, nem azért mert ebben a szutyok időben valami finomra vágytunk. Nem, nem azért!!
Elindulunk. Kint zuhog az eső. Andi dokumentálja az utat a ROOM-tól a Tesco-ig. Ő már azon gondolkodik milyen szögből, milyen fénnyel fogja fotózni az ételt. Nekem azon jár az eszem, hogy mi legyen a tortillában? Mivel elérhető közelségben csak (leírni is szörnyű) fehérlisztes torilla lapokat kapni, így úgy döntöttem, hogy azt is magam gyártom. Azonban hagyományosan ugyebár a tortilla laphoz nem kevés zsiradékot kellene használni (zsír, vagy sütőmargarin), az meg ugye nálunk fel sem merülhet, így ki kellett találnom valami alternatívát. Ekkor pattant ki az ötlet a fejemből, hogy a palacsintatészta is tökéletesen megfelelhet erre a célra, ha kicsit sűrűbbre keverem. Nem lesz teljesen ugyanaz, Mexikóban hivatalos gyásznap lesz a mai, de merjünk kreatívak lenni…
Megvettük a hozzávalókat, háttérben szól a Budapest Bár, egyes dalszövegek betalálnak, ezen jókat nevetünk, közben Andinak kiosztom kiskuktás feladatait. Mesterien vágja a paradicsomot!
Akkor ugorjunk neki a hamis tortillanak. Nem, nem is hamis, csak más. Legyen ROOMtilla.
Lazán felvertem villával két tojást egy nagy csipet sóval, két evőkanál olivaolajjal, hozzá öntöttem egy bögre teljeskiörlésű lisztet, majd annyi vizet, amitől jó sűrű, kb puding állagú tésztát kaptam. Forró, kiolajozott serpenyőbe lapogattam a masszát egy kanál hátával, majd igen lassú tűzön átsütöttem az egyik, majd a másik oldalt. Fontos hogy nagyon kis lángon süssük, mivel a palacsintánál vaskosabb a tészta, ezért nagy a veszély, hogy kívül szénné ég, belül nyers marad…
Ja ebből a mennyiségből két jó nagy lapótya lett(ha nagyon igyekszem,akkor hármat is ki lehetett volna hozni belőle.
Ja hogy végül mi lett a töltelék?
Avokádós csirke!Tele tápanyaggal, tele ízzel, tele gyönyörű színekkel.
Ehhez kellett 4 paradicsom, két szép érett avokádó, fél vöröshagyma, 1 lime leve, egy csokor petrezselyem, 1 csirkemell. Mivel friss koriandert mission impossible találni a környéken, ezért elveimmel merőben ellentétesen kész fűszerkeveréket vettem, kifejezett fajitashoz valót, mert ebben van koriander is, és minden más amit amúgy magam raknék bele (kivéve az ízfokozókat…).
Szóval Andi szorgosan felkockázta a paradicsomokat, a leveses részt kivágattam vele, mert az csak eláztatná. Mármint a tölteléket. Az avokádót is hasonló méretűre vágta. E két tüneményt, a felaprított petrezselyemmel, az 1 evőkanál olivaolajjal, és a lime levével összekevertem. Táddddámmm ez kész is. Ja izé,sóztam,borsoztam,és kapott egy kis fajitas fűszerkeveréket is a nyakába. Majd jött a csirke, szép csinos kis kockákra vágta, a hagymát pedig szép apróra. Egy serpenyőben 2 evőkanál olivaolajjal , és a fajitas fűszerkeverékkel összekevertem a hagymát és a husit, majd szépen megpirítottam. Eközben Andi fotóz rendületlenül. Gyorsan egy kis öntetet is összedobtam …. hamár…
Tejföllel lenne az igazi, de mivel erős jellemek vagyunk, natúr joghurtot használtam, egy kis sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítve.
A ROOMtillákat szép ducira megtöltöttem az avokádós szutyival és a hússal. Feltekertem, tálaltam, megöntöztem joghurttal. Majd éhen vesztem már, de Andi még megdizájnolta kicsit, majd a végeredményt is lefotózta.
Finom lett, jól esett. Ajánlom 🙂
A desszert pedig egy jó kis eső űző edzés lesz este 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: