Jött egy sugallat…és babaaaam nekiálltam.
Nem vagyok sokkolóan pufi, sem semmi ilyesmi, csupán van egy-két terület, amivel nem tudok zöldágra vergődni (milyen meglepő, lévén nő vagyok), így úgy döntöttem száműzöm testem tájékáról a nemkívánatos felesleget… baj, nem lehet.
Azonnal írtam egy sms-t – mielőtt elszállt volna az ihlet- egy régi, kedves, nálam tapasztaltabb ismerősömnek, hogy segítségét várom testem tökéleteshez hasonlatosra faragni, most azonnal, edzéssel illetve diétával. Nem, mintha nem kéne tudnom magamtól is, ilyenkor mi a teendő, de sokkal könnyebb, ha valaki más mondja meg… nekem legalábbis… ráadásul 20 éves tapasztalata, mindenképpen több mint az enyém, és hát saját fizimiskája referenciának sem utolsó, úgyhogy úgy döntöttem, azt csinálom, amit mond. Meg tudom, hogy módszere és jelleme ellentmondást nem tűrő, így bíztam benne, hogy nem linkeskedem el, ha már rábíztam magam.
Az utasítás heti 5 edzés, amiben 4x van kardió, 25-40perc- szerinte elég 25, hogy ne ijesszem el magam – de hát a Szigetet is lassabban futom le, szóval annyi még nem rémít el…. és diéta.
Rizs- tonhal- zöldség- zöld alma, vitamin és ízületvédő! … és reggel lehet kávét inni…ez nagyon fontos! Viszonyom van a kávéval. Szenvedélyes, valószínűleg mostmár életfogytig tartó, kifejezetten függőségre hajazó viszony…. ez egy külön bejegyzést is megérdemel, úgyhogy később még ezt kifejtem. Nekem egyébként ebben nincs is nagy nehézség, egy valami nem stimmel csak, hogy nem ihatok tejet… ezért is hívom „hardcore”-nak, merthogy elég erős tejfogyasztó voltam, de épp ideje volt leállnom, mert már két hete fájt a hasam tőle. Egyesek szerint simán a tej nehéz emészthetősége miatt, mások a túlhormonozott tehenekre fogják, de tény, egyre több helyről hallom, hogy nem bírják a tejtermékeket. Nálam ez időszakosan szokott előjönni… többnyire úgy értelmezem ezt, hogy ilyenkor túlfogyasztok, telítődik a szervezetem, és egyszer csak megálljt parancsol… persze, nem mentem még el soha laktóz érzékenység vizsgálatra, magam diagnosztizáltam ezt. Hát egy edző is lehet ilyen felelőtlen és esendő… utálok orvoshoz járni.
Ez a diéta átlagétrenden élő embernek ijesztő lehet, nem is 100%-osan egészséges, de 2- 3 hétről van szó, szóval ennyi időt fél lábon is kibírok. Egyszer már kibírtam fél évet ennél durvább, versenydiétán is… sótlan csirkemell, sótlan rizs, sótlan zöldség, fehérje turmix … azóta nem vagyunk spanok a csirkével…. Hozzáteszem, mivel én egyébként sem eszem cukrosan-zsírosan, se sokat, mégis könnyen hízok (áldott jó genetikám van, köszi Anyu és Apu!), nekem muszáj valami drasztikusabb megoldást bevetnem, ha faragni szeretnék a súlyomból. Hozzáteszem, módszerem nem követendő, de én már ismerem a testem és a működésem annyira, hogy tudjam, mit tehetek és mit nem a szervezetemmel…. ha jól emlékszem 12 éves korom óta állandóan fogyókúrázom… részben ezért is lettem edző, mert így hivatásból muszáj figyelnem magamra.
Mostanra már túl vagyok az első 2 napon, ráadásul hétvége volt, amit otthon töltöttem a szüleimnél, ezért külön büszke vagyok magamra. Nem tudom más, hogy van vele, de nálam valami Pavlovi reflex indul be, ahogy hazaérek anyukámékhoz, és valami iszonyat vonzást érzek a hűtő felől… utálom, állandóan éhes vagyok… de most egy hős voltam. Egyedül a kávén borultam meg… a reggeli 1 helyett, ittam vagy 4et… és édesítőt is muszáj volt használnom. Ettől is eltiltott a mentorom, de pont szombat reggel láttam egy műsort, hogy semmilyen vizsgálat nem tudta bizonyítani az ártalmasságát, úgyhogy gyorsan toltam a kávémba vagy 4et… ez is haladás a szokásos 6 helyett… tudom ez nem normális, ezen is még küzdök…
Hát hivatás ide-vagy oda, mérsékelten esendő, néha el-elbotló átlagemberek vagyunk mi is, az „egészség nagykövetei „… vagy mi:)
by ANDI – 2012-08-10
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: