Nahhát… szép mondhatom!
Napok óta nem jegyzeteltem a diétámról, ami azóta elhagyta a HARDCORE jelzőjét…gyenge egy jellem vagyok, mit kerteljek. Na, azért nem hagytam abba, csak picit enyhítettem a korlátokon. Mentségemre legyen mondva, 1 kilótól így is megszabadultam, de ez nem mondható semmi esetre sem extra teljesítménynek… de hát ki a fene siet? Én ugyan nem.. és Bogi szerint, így az legalább tuti zsírból ment le… oh yeah! Még van 3 kiló, ha ebben a tempóban folytatom, karácsonyra érek a végére… nna, ennél azért kicsit jobban sietek…
Épp azt beszélgettük Bogival, hogy hát nem vagyunk azok a tipikus fitneszőrült, kockahas edzők… de lehet, ettől vagyunk szerethetőek, hogy közelebb állunk az átlagemberhez, mint a Dávid szoborhoz… anatómiailag mindenképpen.. szerencsére
E téma mentén, elkezdtem azon gondolkozni, hogy ki, miért kezd el edzősködni, milyen tipikus edzői magatartásformák vannak, és hogy én, hol helyezkedem el ebben a skálában, miért csinálom. És hogy ki , miért jár személyi edzőhöz. Ha visszagondolok, hogy miért kezdtem el, akkor egy elég öncélú indokot tudok felidézni, ami onnan ered, hogy kb. 12 éves korom óta állandóan „fogyókúráztam”. Így, amikor arra került a sor az életemben, hogy az addigi tevékenységemet már a hátam közepére sem kívántam, kézenfekvő volt, hogy olyasmivel foglalkozzak, amit egyébként is szeretek. Sportolni világ életemben szerettem, és a helyes táplálkozás csínjával-bínjával is addigra nagyjából már szoros ismeretségben voltam…és erősen nyomott a latba, hogy egy edzőnek egész életében hitelesnek kell maradnia, tehát sosem lehet annyira gyenge és link, hogy hagyja eltunyulni magát. Szóval, ehhez nem egy személyi edzőt béreltem, hanem magam váltam azzá.
Az emberek többféle indokból keresnek fel egy személyi edzőt. Van, akinek a szaktudása kell (jártam én is többhöz, mert mindenkitől mást lehet tanulni, edzőként is). Van, akinek az akaraterő pótlása, van, akinek pszichológus/barát/barátnő, és ebben az a jó, hogy ez által nem egy futószalag meló, amit nap, mint nap elvégzel, megcsinálsz. Mindenkihez máshogy kell hozzáállni, mindenki mást vár el tőled, és ezt egy jó edző szerintem fel kell, hogy ismerje. Nem lehet, és nem kell mindenki felett egy ostorral állni, de van, aki ezt várja el (képletesen persze.. 🙂 ) Vannak vendégeim, akik évek óta járnak hozzám, ismerem az életüket, a problémáikat, a mindennapjaikat. Erre, szakmabeliek most tuti felvonják a szemöldöküket, merthogy nekünk az a dolgunk, hogy megtanítsuk a vendégeinket a gyakorlatok helyes végrehajtására, meg edzésmetódusokra, hogy mit, mikor, mivel egyenek, és mit ne, hogy aztán kezét elengedve már önállóan tudjanak helyesen edzeni, táplálkozni, stb. Egyébként ez így is van, és vannak is, akik ezután már többet nem igénylik a segítségemet. De van a másik kategória, akik nem csak ezért járnak edzőhöz, hanem pont a dolog emberi oldala miatt, ami valószínűleg egy plusz az életükben. Ők itt kapcsolódnak ki, adják ki a gőzt. Például nemrég kaptam egy olyan visszajelzést egy régi „páciensemtől”, amitől rendesen meghatódtam. Azt mondta, az egyetlen barátja mellett, én vagyok az, aki mindent tud róla, akinek mindent elmesél, és hogy ez tök fontos neki, amellett, hogy mostmár simán ki mer menni a strandra… mondanom se kell, annyira meglepődtem, hogy majdnem bekönnyeztem… én ezekért szeretem csinálni. Szeretem, ahogy idővel kialakul ez a bensőségesebb viszony, amikor érzem, hogy valakinél elértem, hogy a bizalmába fogadott, amellett, hogy hihetetlen jó érzés, amikor azt látom, hogy az idő múlásával egyre jobban érzik magukat a bőrükben, és visszajön az önbizalmuk. Ahogy a 2 gyerekes családanyából egy dögös, magabiztos nő lesz, és ezáltal az önbizalom által, elkezd az élete egész más irányt venni. Ahogy azt hallom tőlük, hogy már nem is tudnak meglenni a mozgás nélkül, és hogy már értik, hogy mivel ártanak maguknak, és mivel nem, szerintem ez az igazi siker, és nem 4 hét alatt ledobni 10 kilót.
Meg lehet csinálni, de sokszor ez nem az edzőn múlik, sőt. Igazából sosem. Ha belegondolunk, az alatt a 3×1 óra alatt nem lehet csodát művelni, amíg az ember az edzésen van, mert van mellette még 165 óra a héten, amikor nincs ott az edző. A mi feladatunk átadni azt a tudást, azt az életfelfogást, hozzáállást, amivel az egész gondolkodásunk áll át egy olyan üzemmódra, hogy elkezdünk önmagunkra figyelni, és törődni az egészségünkkel. Hosszú távon nem lehet máshogy eredményt elérni. Enélkül tényleg minden erőfeszítés, csak egy kúra, ideiglenes. És kinek van kedve egész életében egy személyi kontrollőrt fizetni??
