Sütőtökös fitnesz császármorzsa szilvalekvárral

 

Ez már a harmadik császármorzsa recept a blogon, ami egyrészről azért van, mert pofon egyszerű, nagyon gyors, másrészt ezerféle verziója létezik. Illetve az én esetemben a molekuláris gasztronómia világában tett kirándulásaim során elrontott fitnesz palacsinták is császármorzsaként végzik. Így történt most is. Ki akartam kísérletezni egy megfelelő állagú sütőtökös palacsintát, de a massza serpenyőben eltöltött első egy másodpercében  láttam (évek meg a rutin ugye), hogy ebből palacsinta tutti nem, de tökéletes császármorzsa annál inkább lesz. Egyik unalmas hétvégémen készítettem néhány üveg diabetikus szilvalekvárt (édesítőszerrel, naná), mely frissen sült croissant-ért kiáltott, de hát azzal ugye nem élek, így szinte könny szökött a szemembe a lehetőségtől, hogy a császármorzsám, és a szilvalekvárom összepárosítsam. Szinte „rosszul esett”, hogy kint éppen október végi 22 fok van, és ragyogó napsütés. Sokkal inkább illene ez a fejedelmi reggeli (mert ugye Rotschildéknál reggelire is császármorzsa folyik, miután közvetlen ébredés után megettük a szarvasgombás osztrigát) egy esős, hűvös, szigorúan „aznap-nem-mozdulok-ki” reggelhez, egy kraftos tejeskávéval. Lesz trutyi időben bőven részünk, emiatt mondjuk nem aggódom.

A lekvár receptjére nem térek ki külön (főleg, hogy a drogériákban is lehet kapni xilites lekvárokat), röviden összefoglalva: tepsibe hajigáltam szilvát (mirelitből is készítettem már tél közepén, és remek lett), vanília rudat, fahéjat, édesítőszert, egy kevés vizet, és lassú tűzön, a sütőben rotyogtattam vagy két órát. Aki nagyon vigyáz a szénhidrát bevitelre, az a lekvár részt hagyja el a császármorzsáról. Amennyiben valaki reggeli után edzeni megy, annak ez egy tökéletes reggeli lekvárostul, már ami a tápanyagtartalmát illeti, mert minden makronutrienst tökéletes arányban tartalmaz. Amúgy napi nassnak annyira nem ajánlom, mert magasabb a kalória tartalma, mint a többi sütinek a blogon. De aki „csak” egészség tudatos, vagy súlytartó, annak bátran mehet. A hosszú bevezető után jöjjön végre a recept.

 

Hozzávalók (2 személyre):

2 tojás

Fél bögre kókuszliszt (ettől kicsit kókuszos lesz az íze, aki ezt nem szereti, az készítse egyéb szénhidrát szegény lisztből)

Fél bögre sütőtök püré (mehet bébiételből is, de az folyósabb, én maradék sütőben sült sütőtököt pépesítettem)

1 dl szójatej (ha a tojások nagyon picik voltak lehet, hogy többet is felvesz)

1 kk sütőpor (ettől kicsit levegősebb lesz az állaga)

1 mérőkanál (kb 20 gr) vaníliás fehérjepor (ez tökéletesesen elhagyható annak, aki nem megy utána gyúrni)

Édesítőszer

3 ek sósmogyoró (mehet natúr is, de azt tapasztaltam, hogy a sósmogyoró szépen kiemeli a sütőtök édeskés ízét)

Tálaláshoz szilvalekvár

Kókuszolaj a serpenyő kikenéséhez

 

Elkészítés:

A tojást felvertem a sütőtökkel, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is  (a szilvalekvár és a mogyoró kivételével). Egy serpenyőt vékonyan kiolajoztam, majd lassú lángon elkezdtem sütni a puding állagú masszát. Mikor az alja már barnásra pirult, egy fa spatulával nekiestem a masszának,és össze vissza „vagdostam”, hogy kis galuskákat kapjak. Ekkor hozzáadtam a földimogyorót, és tovább pirítottam, Tálaláskor a tetejére adagoltam a szilvalekvárt.

 

Tápanyagtartalom / adag:

Energia: 300 kcal

F: 22 g

Ch: 20 g

Zs: 15 g