Gasztrofitnesz in the ROOM

Fehérjedús-extra low carb- alig kalóriás sós palacsinta

Tegnap rendkívül büszkén újságoltam ekto/mezomorf testalkatú, csülkös-pacalt zsíros kenyérrel tunkoló életem párjának (aki hatásomra azért zöldséget is fogyaszt elég sűrűn… ha mást nem, kovászos uborkát), hogy nézze meg, mit sikerült összehoznom ebédre, és képzelje, csak 200 kcal az egész!!! Mindezt széles vigyorral, dagadó mellkassal nyomatékosítva…mire flegmán vállat vont, és közölte, hogy őt ez annyira nem villanyozza fel, bocsi, mert ő bármit ehet….. pff…nem is pff, pfffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff!!!!!!!!!!!!
Tudom-tudom, szakmámból kifolyólag kötelességem lenne együtt érezni azokkal, akiknek pont az ellenkezője a problémája, azaz hogy nem tudnak hízni. De most komolyan. Kegyetlenség elvárni őszinte együttérzést olyantól (pl tőlem), aki fél életét a kalóriaszámlálásnak kell szentelje, olyanokkal szemben, akik nem tudnak annyi kakaós csigát, aranygaluskát, csokispuddingostejszínhabosfagyissajttortát magukba tömni, hogy egy grammot is felszednének. Hát igen…! Egy könnycsepp is lecsordult az arcomon, ahogy belegondoltam…:/
Persze biztos rossz, hogy folyton enni kell, mert a vér így állandóan az ember gyomrában van és biztos akadályozza például a szellemi munkát, na de én sem döntögetek intellektuális csúcsokat, amikor épp kiesik a szemem az éhségtől…Ok, ne nyissunk vitát, hogy kinek rosszabb… NEKÜNK!!:)

Szóval találtam egy receptet az előbbiekben már említett blogon, amit kicsit átgondolva méginkább lefogyasztottam Ch szempontból, és jelentem nagyon jó lett az eredmény!
Egyrészt nagyon laktató, másrészt finom…. még a kedves pacalevő is aszondta, úgyhogy ez tuti azt jelenti, hogy mindenképpen alkalmas normális emberi fogyasztásra:)

 

Íme a recept:

Hozzávalók:
4 db tojásfehérje
5 g lenmagliszt
5 g zabliszt
2 g útifű maghéj por/ psyllium husk (úgy hangzik, mintha nehéz lenne beszerezni, de bioboltban tuti van!)
fokhagymás vagy sima só, bors

Össze kell kutyulni a hozzávalókat, és kisütni, mint egy palacsintát. Én két db-ot szoktam csinálni belőle.

 

A két palacsinta tápanyagtartalma összesen:


Kcal: 101
F: 14,65
Ch: 3,5
Zs: 0,7

Eztán fűszerezett zsírszegény túróval, sonkával, salátával szoktam megtölteni, de ez bármi lehet, amit szerettek.

 

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Lenmaglisztes LOW CARB kenyér

Juhúúúú! (  őrjöngő tombolás és tapsvihar)
Sikerült!! Kijavítottam a múltkori malőrt, és most nagyon pofás kis kenyeret sikerült megalkotnom.
Az ötletet erről a blogról vettem, de aszerint, hogy mi volt otthon, kicsit alakítottam.
A tanulság a múltkori esetből:
A bögre, azaz az angol cup, nem 250 g-t jelöl, hanem térfogatot… így az egy bögre lenmagliszt csak 100 g, és nem 250…. neeembaaaaj! Az előző kenyerem jó lett volna ajtótámasznak… ha nem eszem meg… de megettem… mi az nekem? Hihetetlen íz és állagtolerancia alakult ki bennem hosszú évek sanyargató diétái folytán.

Az ok, amiért egyébként elkezdtem ilyen kenyér receptek után keresgélni, az az volt, hogy bár lehet kapni hasonló tulajdonságokkal bíró termékeket, egyrészt drágák, másrészt nem tud(hat)juk pontosan, mi van benne. Harmadrészt én nem laktam jól tőlük (itt egy bizonyos mostanában agyonreklámozott zsemlére gondolok pl, aminek nagy része levegő, ennek folytán nem túl laktató)… amúgy az említett zsemle kitalálójával semmi bajom!!, sokszor fogyasztom a termékeiket, és “aki nekem ételt-italt adott, annak neve legyen áldott”..
De ha meg tudom csinálni magamnak, és olcsóbb és jobb is lesz, és a mostanában őrjöngő háziasszony hormonjaimat is kiegyensúlyozza, akkor miért ne.

 

Szóval, amit beleraktam: 

1 bögre lenmagliszt
3/4 bögre darált szójagranulátum( szójaliszt helyett, mert az nem volt itthon)
1 evőkanál lenmag
5 tojásfehérje
1 egész tojás
1-1 tk só és sütőpor

 

Tápanyagtartalma összesen (fél kilós kis cipó lett belőle, amit kb. 12 szeletre osztani):

Kcal: 843
F: 80 g
Ch: 53 g (szóval egy szeletben nincs 5 g se!!!)
Zs: 19 g

 Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Gasztro-sokk és csokis protein golyók


Egy ideje az öregedés csalhatatlan jeleit vélem felfedezni magamon. Például van egy függőleges ránc a homlokomon!!!..jesszusom, botoxot neki!! … és tőlem eddig abszolúte távol álló dolgok iránt kezdek egészen belülről fakadó önkéntes késztetést érezni… Mint például a sütés-főzés…???!!! Én? Én, aki egy éve még egy saláta időigényes elkészítésére sem pazarolta drága idejét. Jó volt az a répa csak úgy simán megpucolva, harapva, meg mellé az alma és a konzerv tonhal dobozból!!!… Merthogy ugyanoda megy úgyis… Semmiféle értelmét nem leltem, ennél több energiát fektetni az étkezésembe. De már ez is haladás volt, ahhoz képest, amit harmatos zsengeborsó koromban követtem el a gasztronómia ellen, amikor is különféle “kúrákat” váltogattam egy -két hetente, puszta lustaságból. Volt például virsli-hét, kukoricapehely-hét, bélszínroló-hét, amikor csak és kizárólag ezeket fogyasztottam, megspórolva ezzel az étkezésre pazarolt gondolatok energiáját… Mert mennyi értelmesebb dologra kellett ez a sok kalória ugyebár, akkor 18 évesen.. (hjajj, régi gondtalan, szép idők, amikor még Fantás vodka-narancs volt a menő/ü nálam, és nem értettem, milyen megfontolásból isznak a nálam felnőttebbek erjedt szőlőlevet… bezzeg most…)
Na szóval eme gyalázatosan igénytelen gasztro-múlthoz képest az, hogy tegnap például őszinte lelkesedéssel rohantam a piacra, hogy lenmaglisztet vegyek egy újonnan felfedezett majdnem szénhidrátmentes, proteines kenyérrecept kikísérletezéséhez, az már-már hihetetlen fejlődésnek tekinthető étkezésem evolúciójában. A hozzáállásommal nincs baj, rég voltam ilyen lelkes, és furcsamód kikapcsolódásnak érzem a konyhai tüsténkedést ..a tehetségem kétséges… nem annyira blogra való, ami kisült az első próbálkozásból:/.. de már kivizsgáltam az ügyet, és megtaláltam a rákfenét, akadt egy kis probléma az angol mértékegység átszámításával, ami miatt megtörtént a sajnálatos eset, és a kenyerem csúnyán összeesett..hm ez rímelt, vahaha… a hétvégén újratesztelek, és ha valami szalonképes dolog sikerül belőle, fel is rakom ide.
Ennek a hirtelen jött érdeklődésnek köszönhetően világrengető felfedezést tettem a világhálón. Találtam egy blogot, ami tele van fitneszes- magas fehérje- alacsony, majdnem szénhidrátmentes kenyér és SÜTI!!!!! receptekkel, a sajttortán keresztül, a cupcake-en át, a  palacsintáig pffff…van minden, aminek eddig még a sima látványától is híztam. Áldott legyen a blogszerző, Anna Sward neve. Ilyen gyorsan még sosem zártam a szívembe senkit:)

 

Mivel azon nem ritka szerencsétlen flótások körét bővítem én is, akiket hízékony alkatuk mellett még mérhetetlen édesszájúsággal is sújtott a sors, elmondhatatlan boldogság a tudat, hogy némi kreativitással és jó-jóóóóó, egy kevés kompromisszummal azért van megoldás olyan esetekre, amikor bezombult tudattal ácsingózunk valami édesség után… mert van ilyen, hajjajjj! Amikor egyszerűen nem tudsz másra gondolni, mert kis cukros rózsaszín fánkocskák táncolnak a szemed előtt, és úgy érzed, hogy ha azonnal nem viszel be valami szénhidrátot, tuti, hogy az agyad atomjaira hullik… egész éjjel palacsintákról, meg sajttortákról álmodsz, és úgy ébredsz, hogy már álmodban majdnem éhen haltál…. na és ilyenkor nincs az az akaraterő, ami megakadályozna abban, hogy még mamuszban-pizsiben ne másszak fel a konyhaszekrényre, hogy elérjem a legeslegfelső polcra rejtett Nutellát, amit persze én tettem oda a biztonság kedvéért, hogy ne is lássam… de mit nekem szekrény, ilyenkor simán kiállnék pusztakezes földharcra Fekete Lacival szemben is, csak megszerezzem a prédát.
Na, hát kicsit lehet, hogy elragadtattam magam, pedig ez így igaz, ahogy mondom… minden szó :/
Szóval elhatározásom szilárd, mostantól minden héten kísérletezem, és a sikeres akciók eredményét megosztom itt a nagyérdeművel, hátha léteznek rajtam kívül ezen a bolygón még hasonlóan mostoha sorsú és genetikájú egyedek, akik ugyanígy élethosszig tartó kalóriaszámolgatásra kárhoztattak. 

 


Az első, szerény kis próbálkozásom itt is van.
Jóóó, hát nem csaptam bele nagyon a lecsóba, ez egy igazán marha egyszerű cucc, viszont helyettesíthető vele, az általam is oly kedvelt proteinszelet, amit olyankor eszem, amikor már ölni tudnék valami csokiért. Csak hát borsos ára mellet még a szénhidráttartalma is elég magas, szóval szinte olyan, mintha fehérjével turbózott Mars csokit ennél….. csak még több kalória van benne…

A hozzávalók:

30 g étcsokis whey protein
40 g lenmagliszt ( a eredeti receptben zabliszt volt, de abban sokkal több a Ch)
3 tk zsírszegény kakaópor

Ezeket simán össze kell keverni, és evőkanalanként adagolni hozzá a vizet, hogy nehogy túl híg legyen, mert eztán golyókat kell belőle formálni.

Mivel nem lett elég édes, én utána még pici forró vízben feloldottam pár szem édesítőt, és annyi kakaóport szórtam bele, hogy bele tudjam forgatni a golyókat, így lett rajta egy édes “csokimáz” Egyébként felolvasztott étcsokiba is bele lehet forgatni, de én még óvatos vagyok, nem akarok rögtön elkárhozni:)

A lenmagliszt helyett legközelebb tuti kókuszlisztet használnék, mert sokkal finomabb lenne(.. bár kicsit több benne a Ch, és kevesebb a fehérje, de még így is sokkal jobb, mint a bolti)


Tápanyag tartalma egy golyónak (ha 8-at csinálsz belőle):

Kcal: 34
F: 4,6
Ch:0,5
Zs: 0,83
 
A végtermék bárminemű hasonlósága Miki egérhez, pusztán a véletlen műve! 



 

A kritikus 3. hét, és a gasztronómiai ámokfutásom

 
Elérkezett a 3. hét.
Diétám elején azt reméltem, hogy ilyenkor már karcsú sellőként repdesek a hótaposó csizmámban, és a jeti kabátom takarásában is egyértelmű lesz újjá születésem, és még a forgalom is leáll majd, ha végig vonulok a Kálvin téren (csak a négyes metró építése állta le…bár gyanítom, hogy az sem miattam).
Nem így történt. Sikerült 1, azaz egy kg-ot fogynom, és bár mérésem eredményei azt mutatták, hogy ez legalább zsírból ment, és különösebb izomveszteség nélkül úsztam meg a dolgot (és ez bizony szakmai szemmel nézve csillagos ötös), a NŐ dühöngött bennem, és próbáltam kitalálni, hogy mit rontottam el. Tüzetesen átvizsgálva az étkezésemet, és az edzéstervemet, rá kellett döbbennem, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Vagy is igen, de csak közvetve. Aki fogyózott valaha, pontosan tudja, hogy minél nagyobb a túlsúly, annál könnyebb leadni, és bizony, az utolsó 3-5 kg a legragaszkodóbb. Ez bizony fokozott abban az esetben, ha az embernek kiskora óta a sport és a diéta az élete…így a szervezetet már nehéz meglepni, és zsírvesztésre kényszeríteni (itt említem meg újra a zsírégetőket, mert a szerepük ebben az esetben értékelődik fel…). Tehát, megvigasztaltam magam, és folytattam tovább…nem inogtam meg :).
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött el a mélypont, és nem próbáltam a csirke-zöldség-protein turmix szentháromságból kitörni. A szükség nagy úr, ekkor születtek meg a kissé bizarr, ám az ízlelő bimbóimnak életmentő receptjeim…
1. Reggeli: Fitness császármorzsa, áfonyás joghurttal
2. Karfiol pizza (mind közül ez a legelmebetegebb ötletem evör!)
3. Cukkini frittata, kurkumás csirkecsíkokkal, paradicsomszósszal
Receptek hamarosan feltöltve… 🙂

Az első 2 hét

Az első két hét a totális átalakulásról szólt. No nem fizikailag, hiszen tetszik vagy nem, 25 éves kor felett ez már lényegesen lassabb folyamat, nem beszélve arról,hogy nem az enyém a genetikai lottó ötös…
De magamat is sikerült meglepnem elszántságommal, hihetetlen határozottsággal mondtam le a finom falatokról. Persze teljesen azért nem fordultam ki önmagamból, bizonyos szabályokat betartva próbáltam azért a kulináris örömöknek isi hódolni, leginkább a reggeli keretein belül :).
Ez már csak azért is volt fontos, mert este ugye egy extra edzéssel, és egy adag protein turmix-szal zártam a napot, így reggelre annyira éhes lettem rendszerint, hogy egy lovat is meg tudtam volna enni…
Amúgy is reggeli mániás vagyok, tudom fura, de nekem az a nap legfontosabb étkezése, mániákusan szeretek jó hosszan reggelizni, lehetőleg pizsamában, az ágyon kuporogva friss Nemzeti Sporttal. Kávé, és reggeli nélkül egyszerűen nem vagyok ember!! 🙂
Apropó kávé. Mivel bizonyos edzettségi szintnél, és zsír%-nál már borzasztóan nehéz rávenni a szervezetet a zsírvesztésre, ezért kénytelen voltam egy kis rásegítéshez folyamodni, termogén zsírégető formájában. De erről is írok most bővebben. De hogy jön ide a kávé? Hát úgy, hogy ezek a zsírégetők bizony nem kevés koffeint, és egyéb stimulánsokat is tartalmaznak, így ezek mellé még néhány kávét leküldeni, elég veszélyes játszma… :). Szóval így a másik kedvenc elfoglaltságomról is le kellett mondjak, a már-már szeánsz szerű napi 5-6 kávémról (igen, tudom.Pótcselekvés…:)). De a reggeli nem reggeli valamiféle lélekmelengető ital nélkül, a teát meghagytam délutáni pótcselekvésnek, így maradt a zsírszegény kakaó vízből,és minimális tejjel. Borzalmasan hangzik, de higgyétek el, ennyi önkínzás mellett, ez maga a csemege, így ésszerű, és kellemes kompromisszum vált belőle :).
Szóval a zsírégetőkről….
Egyvalamit rögtön az elején szögezzünk le. NEM ajánlom SOHA a zsírégetők szedését. Hatékony zsírégető tabletta ugyanis NEM létezik.
Hogy miért szedem mégis?
Itt fontos kiemelni, hogy a fogyókúra, és a köznyelvbe beépült szákásítás (mely szótól igen rosszul vagyok, mert ezt is rosszul használják) nem egy és ugyanaz. Nyílván van átfedés, és a lényeg valahol ugyanaz, de mégsem. A fogyókúránál ez egyén célja, hogy egy általa ideálisnak tartott testsúlyt elérjen, míg a szálkásítás lényege, hogy egy adott izomzatról „lepucoljuk” a zsírt, azt definiáltabbá, és láthatóbbá téve. Ha már nagy nehezen megszereztük, legyen látható…:). Hol különbözik a kettő? A szálkásításnak akkor van értelme, ha van mit szálkásítani. Tehát lényeges, már meglévő izomtömeget feltételez. Egyszerre fogyni és izmot építeni nem lehet, ugyanis két teljesen különböző biológiai folyamatról beszélünk. Tehát ha valaki fogyókúrázik, sajnos nem tudja elkerülni az izomvesztést sem (persze megfelelő edzéssel, és táplálkozással lehet ezt minimalizálni)…
Mivel az utóbbi időben nem kevés izomzatot szedtem magamra, elérkezettnek láttam az időt, hogy kicsit „finomítsak” az alkatomon, nem akarok úgy kinézni mint egy NDK-ás úszónő,és bár ballerina alkat sosem leszek, pár kg zsírtól meg szeretnék szabadulni ÚGY, hogy közben az izomveszteség minimális legyen. Na ezt hívom én finomhangolásnak…A tápanyagok már-már szimfónia szerű megkomponálását, ahol mindenből van elég, és semmiből sem túl sok, hogy a szervezetet egyértelműen a zsírvesztésre bátorítsam…:). Bonyolultan hangzik igaz? Az is..
Szóval a zsírégetők. Olyan tabletta, amit az ember bevesz, és mint egy kés lehántja rólunk a felesleges zsírt:NINCS. Nem is volt soha. Nem is lesz…
Akkor én miért szedem? A termogén zsírégetők hatásmechanizmusa, hogy megpörgeti az anyagcserét azáltal, hogy megnöveli a test alaphőmérsékletét. Éberebbé tesz, késlelteti a fáradtságot, csökkenti az éhségérzetet, segít edzés közben, hogy a szervezet minél több szénhidrátot és zsírt tudjon mozgósítani. Viszont csak akkor van értelme, ha valaki 10000 %-osan betartja a fitnesz táplálkozást, és egyáltalán nem csal. Egy kocka csokoládé is teljesen feleslegessé teszi a tabletta bevételét, mert olyan hatásmechanizmusokat indít be, amik teljesen ellentétesek a zsírégetőével. A tabletta nem csodaszer. Nem helyettesíti a mozgást, és a diétát. Csak az utolsó simításokra segít rá, arra viszont nagyon (hangsúlyozom, arról az utolsó 4-5 kg zsírról beszélünk, ami egy atletikus, sportos testet fed.).
Ennyi év sport után az én szervezetem teljesen másképp működik, teljesen másképp hasznosítja a tápanyagokat, mint egy átlagembernek.
Nagyon divatosak mostanában az alacsony szénhidrát bevitelen alapuló (ám a magas zsírbevitelt támogató) diéták. Ezekkel valóban lehet fogyni, azt is elárulom, hogy miért.
Írok erről egy külön blog bejegyzést is, de dióhéjban kifejtem most is. Szóval ha megvonjuk magunktól a szénhidrátot, ezzel a szervezetünk nagyon hamar elkezdi kiüríteni magából a víztartalékokat, mely igen látványos fogyást eredményezhet elég hamar (a szénhidrát ugyanis vizet köt meg a szervezetben), majd egy idő után némi izmot is veszít az ember (az izom építéshez, illetve megtartáshoz, KELL szénhidrát). Tehát az egész low carb hisztéria ettől olyan sikeres, hamar hozza a látványos eredményt. Férreértés ne essék, én is híve vagyok annak, hogy amennyire lehet vissza kell szorítani a szénhidrát fogyasztást. De teljesen értetlenül állok az előtt, ha valaki tömi a sajtot,és a kolbászt,de kenyeret nem eszik hozzá, mondván, low carb diétán van. Persze, fogyni fog tőle, de csak vékony lesz tőle, nem feszes. Értitek a különbséget?
Tehát az én esetemben nem csak a szénhidrátok pontos adagolására van szükség, hanem a zsírbevitel legminimálisabbra szorításáról is. A verejtékes munkával megszerzett izomtömegemet nem adom oda csak úgy!! 🙂
Ehhez pedig kell szénhidrát. Ne feledjük, a szénhidrátot a szervezet ezer módon fel tudja, és fel is fogja használni anélkül, hogy zsírt kreáljon belőle (most nem a kenyérről és krumpliról beszélek persze). A zsír viszont CSAK zsírként tud, és zsírként is fog lerakódni, mert a szervezet nem tud belőle a működéséhez tápanyagot gyártani (ami a vitaminok felszívódásához, és az egyéb esszenciális működéshez szükséges, az nagyon minimális mennyiség)….
Tehát ha sportolunk, és feszes, izmos, „zsírszegény” testet akarunk, felejtsük el a low carb diétát…
Akkor mégis mit eszem?
Íme egy nap mintaétrend:
REGGELI:
2 dl kakaó (édesítőszerrel, minimális tejjel)
2 db Low carb palacsinta (1 tojásból, édesítőszerrel, protein porral), cukormentes eperöntettel (szintén magamnak gyártom)
TÍZÓRAI:
10 dkg zsírszegény sonka, vagy zsírszegény túró
EBÉD:
20 dkg csirkemell, grillezett cukkini
UZSONNA:
Zsírszegény joghurt, 2 ek zabpehely
VACSORA:
3 dl Scietec IsoBest protein (ez is inkább vízzel, és minimális tejjel)
Hát ennyi.
És tudjátok mi hiányzott a legjobban ( a kávén kívül)? A bor.:)
Szánalmas dolog bevallani, de a hard core diétám egyik legrosszabb mellékhatása, hogy meghalt a szociális életem, és este DVD-zés közben is jól esne egy pohár pinot noir étcsokival… :).
De már csak 4 hét, eztán heti két estém igenis a hedonizmus jegyében fog telni _:) A kedvenc bor rendelős honlapomon már a virtuális kosárkámban figyel egy-két különlegesebb borcika 🙂
Final countdown…
by BOGI

Egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogyan fogom felrángatni a 36-os gatyám…

Ez nem egy szokásos januári fogadalmas blog…
Sokkal inkább egy személyes vallomás arról, hogy mi történik akkor, ha a személyi edző rádöbben, hogy a kedvenc ruhaboltjában a 36-os nadrág nem jön rá, és a 38-asba kényszerül (tredzsödi!!)…
Azt ugye mindenki tudja (még az is aki nem akarja), hogy nagyon nagyon szeretek főzni….és nyílván enni is. Az új edzéstervek mellett az én fejemben új étel- és ízkombinációk kavarognak, a nap minimum 16 órájában, ha meglátok egy bizonyos hozzávalót a piacon és / vagy boltban, legalább 20 féle azonnali kipróbálást igénylő recept pörög le a fejemben…ilyenkor a kreatív énem elnyomja bennem az edzőt, és belevetem magam a konyhai pokol legmélyebb és legforróbb bugyraiba.
Ilyenkor sokan legyintenek: majd lemozgod!! Aha…(erre meg én legyintek)
Jelentem, ez nem működik. Sokszor kifejtettem már, hogy a feszes, sportos test minimum 60 %-ban a táplálkozáson dől el…
Lehetne ezzel vitatkozni csak minek. Itt vagyok én elrettentő példának, a bukott gasztro személyi edző (ha eddig nem volt ilyen…na most van…)…Naponta edzek minimum egy órát, alapvetően amúgy sem ülőmunkát végzek ugye, tehát az aktivitási indexem is magasabb mint egy átlagembernek. Alapvetően, ha főzök is, táplálkozás tudományi szempontból beleköthetetlen a dolog, a legelvetemültebb dietetikus is felsírna a gyönyörűségtől az étrendem láttán (najó, némi ritka, de extra kilengést eltekintve). De nem szépítem, ami a szabadidőmet illeti, 2012 abszolút a főzésről szólt. Egyszemélyes háztartást vezetni viszont komoly logisztikát igényel, és hiába a gondos alapanyag választás, illetve bizonyos élelmiszer csoportok tudatos kerülése (cukor, kenyér, és egyéb egyszerű szénhidrátok), ha az ember annyit eszik meg, mint amennyit főz, az nem marad következmények nélkül. Még akkor sem, ha kifejezetten egészséges ételekről van szó, és mozgok mellette nem keveset. Mert ugye attól, hogy valami egészséges, még hizlalhat…
Szóval nálam a probléma nem karácsonykor kezdődött, valamikor ősz körül kezdtem érezni, hogy nehezebb belegyömöszölnöm magam a nadrágjaimba…és nem, nem izmosabb lettem… :))
Mi az akcióterv?
Eat clean – train dirty….
Tehát visszatérek a „jó öreg” fitnesz táplálkozáshoz, csirkemellestül (most sóhajtottam egy nagyot), táplálék kiegészítőstül, extra edzésestül…
Táplálkozásom lányegesebb elemei:
– Tojás (fehérje)
– Zöldség (alacsony GI indexűek: cukkini, paradicsom, paprika, uborka, répa, karfiol)
– Csirkemell, tonhal (natúr), lazac, egyéb tengeri kütyük
– Sovány túró, vagy cottage cheese
– Sovány, alacsony sótartalmú sonka
– Fehérje turmix (Scitec Isobest)
– Vitaminok, izületvédők
Erről is be is számolok rendszeresen, és jelentkezem új receptekkel is…mert az ízektől képtelen vagyok megválni….
Hetenként beszámolok az eredményről.
Aki csatlakozna, vagy tanácsot kérne, az keressen! 🙂
by BOGI – 2013.01.10.

Rainy Day in the ROOM

by ANDI

Gasztrofitnesz 2.0, avagy itt van az ősz, itt van újra...

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy ma délelőtt két vendégnek sem sikerült megérkeznie az edzésre. Esik pár csepp eső, megőrül a város, közlekedni, parkolni képtelenség.
A ROOMban a szokásos jó illat, eszegetem a tízórai almám. Azon morfondírozok, mivel üssem el a rengeteg rám szakadt szabadidőt. Ekkor Andi rám néz, és azt mondja: ő úgy enne egy kis tortilla tekercset. Nem csinálunk? És akkor BAMMMM jött az ötlet, hogy éppen ideje tovább dolgoznunk a gasztrofitnesz koncepción, újabb ételt kellene fitnesz kompatibilissé tenni. A sajttorta is nagy sikert aratott, ebből sem lehet baj. Persze pusztán csak a mindent elsöprő hivatástudatunk miatt indultunk el bevásárolni, nem azért mert ebben a szutyok időben valami finomra vágytunk. Nem, nem azért!!
Elindulunk. Kint zuhog az eső. Andi dokumentálja az utat a ROOM-tól a Tesco-ig. Ő már azon gondolkodik milyen szögből, milyen fénnyel fogja fotózni az ételt. Nekem azon jár az eszem, hogy mi legyen a tortillában? Mivel elérhető közelségben csak (leírni is szörnyű) fehérlisztes torilla lapokat kapni, így úgy döntöttem, hogy azt is magam gyártom. Azonban hagyományosan ugyebár a tortilla laphoz nem kevés zsiradékot kellene használni (zsír, vagy sütőmargarin), az meg ugye nálunk fel sem merülhet, így ki kellett találnom valami alternatívát. Ekkor pattant ki az ötlet a fejemből, hogy a palacsintatészta is tökéletesen megfelelhet erre a célra, ha kicsit sűrűbbre keverem. Nem lesz teljesen ugyanaz, Mexikóban hivatalos gyásznap lesz a mai, de merjünk kreatívak lenni…
Megvettük a hozzávalókat, háttérben szól a Budapest Bár, egyes dalszövegek betalálnak, ezen jókat nevetünk, közben Andinak kiosztom kiskuktás feladatait. Mesterien vágja a paradicsomot!
Akkor ugorjunk neki a hamis tortillanak. Nem, nem is hamis, csak más. Legyen ROOMtilla.
Lazán felvertem villával két tojást egy nagy csipet sóval, két evőkanál olivaolajjal, hozzá öntöttem egy bögre teljeskiörlésű lisztet, majd annyi vizet, amitől jó sűrű, kb puding állagú tésztát kaptam. Forró, kiolajozott serpenyőbe lapogattam a masszát egy kanál hátával, majd igen lassú tűzön átsütöttem az egyik, majd a másik oldalt. Fontos hogy nagyon kis lángon süssük, mivel a palacsintánál vaskosabb a tészta, ezért nagy a veszély, hogy kívül szénné ég, belül nyers marad…
Ja ebből a mennyiségből két jó nagy lapótya lett(ha nagyon igyekszem,akkor hármat is ki lehetett volna hozni belőle.
Ja hogy végül mi lett a töltelék?
Avokádós csirke!Tele tápanyaggal, tele ízzel, tele gyönyörű színekkel.
Ehhez kellett 4 paradicsom, két szép érett avokádó, fél vöröshagyma, 1 lime leve, egy csokor petrezselyem, 1 csirkemell. Mivel friss koriandert mission impossible találni a környéken, ezért elveimmel merőben ellentétesen kész fűszerkeveréket vettem, kifejezett fajitashoz valót, mert ebben van koriander is, és minden más amit amúgy magam raknék bele (kivéve az ízfokozókat…).
Szóval Andi szorgosan felkockázta a paradicsomokat, a leveses részt kivágattam vele, mert az csak eláztatná. Mármint a tölteléket. Az avokádót is hasonló méretűre vágta. E két tüneményt, a felaprított petrezselyemmel, az 1 evőkanál olivaolajjal, és a lime levével összekevertem. Táddddámmm ez kész is. Ja izé,sóztam,borsoztam,és kapott egy kis fajitas fűszerkeveréket is a nyakába. Majd jött a csirke, szép csinos kis kockákra vágta, a hagymát pedig szép apróra. Egy serpenyőben 2 evőkanál olivaolajjal , és a fajitas fűszerkeverékkel összekevertem a hagymát és a husit, majd szépen megpirítottam. Eközben Andi fotóz rendületlenül. Gyorsan egy kis öntetet is összedobtam …. hamár…
Tejföllel lenne az igazi, de mivel erős jellemek vagyunk, natúr joghurtot használtam, egy kis sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítve.
A ROOMtillákat szép ducira megtöltöttem az avokádós szutyival és a hússal. Feltekertem, tálaltam, megöntöztem joghurttal. Majd éhen vesztem már, de Andi még megdizájnolta kicsit, majd a végeredményt is lefotózta.
Finom lett, jól esett. Ajánlom 🙂
A desszert pedig egy jó kis eső űző edzés lesz este 🙂

HARDCORE diéta EASIER

Nahhát… szép mondhatom!
Napok óta nem jegyzeteltem a diétámról, ami azóta elhagyta a HARDCORE jelzőjét…gyenge egy jellem vagyok, mit kerteljek. Na, azért nem hagytam abba, csak picit enyhítettem a korlátokon. Mentségemre legyen mondva, 1 kilótól így is megszabadultam, de ez nem mondható semmi esetre sem extra teljesítménynek… de hát ki a fene siet? Én ugyan nem.. és Bogi szerint, így az legalább tuti zsírból ment le… oh yeah! Még van 3 kiló, ha ebben a tempóban folytatom, karácsonyra érek a végére… nna, ennél azért kicsit jobban sietek…
Épp azt beszélgettük Bogival, hogy hát nem vagyunk azok a tipikus fitneszőrült, kockahas edzők… de lehet, ettől vagyunk szerethetőek, hogy közelebb állunk az átlagemberhez, mint a Dávid szoborhoz… anatómiailag mindenképpen.. szerencsére
E téma mentén, elkezdtem azon gondolkozni, hogy ki, miért kezd el edzősködni, milyen tipikus edzői magatartásformák vannak, és hogy én, hol helyezkedem el ebben a skálában, miért csinálom. És hogy ki , miért jár személyi edzőhöz. Ha visszagondolok, hogy miért kezdtem el, akkor egy elég öncélú indokot tudok felidézni, ami onnan ered, hogy kb. 12 éves korom óta állandóan „fogyókúráztam”. Így, amikor arra került a sor az életemben, hogy az addigi tevékenységemet már a hátam közepére sem kívántam, kézenfekvő volt, hogy olyasmivel foglalkozzak, amit egyébként is szeretek. Sportolni világ életemben szerettem, és a helyes táplálkozás csínjával-bínjával is addigra nagyjából már szoros ismeretségben voltam…és erősen nyomott a latba, hogy egy edzőnek egész életében hitelesnek kell maradnia, tehát sosem lehet annyira gyenge és link, hogy hagyja eltunyulni magát. Szóval, ehhez nem egy személyi edzőt béreltem, hanem magam váltam azzá.
Az emberek többféle indokból keresnek fel egy személyi edzőt. Van, akinek a szaktudása kell (jártam én is többhöz, mert mindenkitől mást lehet tanulni, edzőként is). Van, akinek az akaraterő pótlása, van, akinek pszichológus/barát/barátnő, és ebben az a jó, hogy ez által nem egy futószalag meló, amit nap, mint nap elvégzel, megcsinálsz. Mindenkihez máshogy kell hozzáállni, mindenki mást vár el tőled, és ezt egy jó edző szerintem fel kell, hogy ismerje. Nem lehet, és nem kell mindenki felett egy ostorral állni, de van, aki ezt várja el (képletesen persze.. 🙂 ) Vannak vendégeim, akik évek óta járnak hozzám, ismerem az életüket, a problémáikat, a mindennapjaikat. Erre, szakmabeliek most tuti felvonják a szemöldöküket, merthogy nekünk az a dolgunk, hogy megtanítsuk a vendégeinket a gyakorlatok helyes végrehajtására, meg edzésmetódusokra, hogy mit, mikor, mivel egyenek, és mit ne, hogy aztán kezét elengedve már önállóan tudjanak helyesen edzeni, táplálkozni, stb. Egyébként ez így is van, és vannak is, akik ezután már többet nem igénylik a segítségemet. De van a másik kategória, akik nem csak ezért járnak edzőhöz, hanem pont a dolog emberi oldala miatt, ami valószínűleg egy plusz az életükben. Ők itt kapcsolódnak ki, adják ki a gőzt. Például nemrég kaptam egy olyan visszajelzést egy régi „páciensemtől”, amitől rendesen meghatódtam. Azt mondta, az egyetlen barátja mellett, én vagyok az, aki mindent tud róla, akinek mindent elmesél, és hogy ez tök fontos neki, amellett, hogy mostmár simán ki mer menni a strandra… mondanom se kell, annyira meglepődtem, hogy majdnem bekönnyeztem… én ezekért szeretem csinálni. Szeretem, ahogy idővel kialakul ez a bensőségesebb viszony, amikor érzem, hogy valakinél elértem, hogy a bizalmába fogadott, amellett, hogy hihetetlen jó érzés, amikor azt látom, hogy az idő múlásával egyre jobban érzik magukat a bőrükben, és visszajön az önbizalmuk. Ahogy a 2 gyerekes családanyából egy dögös, magabiztos nő lesz, és ezáltal az önbizalom által, elkezd az élete egész más irányt venni. Ahogy azt hallom tőlük, hogy már nem is tudnak meglenni a mozgás nélkül, és hogy már értik, hogy mivel ártanak maguknak, és mivel nem, szerintem ez az igazi siker, és nem 4 hét alatt ledobni 10 kilót.
Meg lehet csinálni, de sokszor ez nem az edzőn múlik, sőt. Igazából sosem. Ha belegondolunk, az alatt a 3×1 óra alatt nem lehet csodát művelni, amíg az ember az edzésen van, mert van mellette még 165 óra a héten, amikor nincs ott az edző. A mi feladatunk átadni azt a tudást, azt az életfelfogást, hozzáállást, amivel az egész gondolkodásunk áll át egy olyan üzemmódra, hogy elkezdünk önmagunkra figyelni, és törődni az egészségünkkel. Hosszú távon nem lehet máshogy eredményt elérni. Enélkül tényleg minden erőfeszítés, csak egy kúra, ideiglenes. És kinek van kedve egész életében egy személyi kontrollőrt fizetni??

Coming out – Egy hedonista személyi edző vallomásai

Sokan felteszik nekem a kérdést,hogy mégis mennyit szoktam edzeni, és miket eszem. Ilyenkor általában zavarba jövök, hogy vajon ha az igazat mondom, mennyire maradok hiteles? 🙂
Maradjunk annyiban,hogy a személyi edző is ember. Vannak eltökéltebbek, és lazábbak, vannak fanatikusok, és vannak megélhetési edzők …khmm…hogyan is fogalmazzak…3 alakformáló, és két has-láb-popsi óra után már komplett fitnesz gurunak érzik magukat, és mert 20 évesen ugye mindenki jól néz ki (most elmorzsoltam egy könnycseppet), így semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy személyi edzőnek hívják magukat (persze ettől idővel még válhat belőlük remek szakember) Elkanyarodtam. Szóval a kérdés az, hogy mi teszi az embert személyi edzővé. A kockás has? A diploma? Nekem az utóbbi van, az előbbi … csak volt…. :).
Nőből vagyok, tehát önmarcangban nincs hiány. A kockahas kérdéssel magam is nap mint nap megküzdök. Mert ugye adott egy alkat, egy genetika. És adott egy sportolói múlt, és egy halvány emlék az ember gyerekkori önmagáról… 🙂
Szakemberként azonban pontosan tudom,hogy genetikára fogni a plusz kilókat, önbecsapás….Még akkor is, ha van egy nővérem, akinek a pontos mása vagyok, leszámítva azt,hogy ő 3 gyerek után is lapos has, és feszes popsi boldog tulajdonosa (és hobbija a tortasütés és tortaevés…és a lehető legkevesebb testmozgás :)), én meg hát…. 🙂
De mitől is alakult ez így?
Távolról sem azért írom ezeket a sorokat,hogy mentegetőzzek, vagy könnyítsek a lelkiismeretemen (amúgy meg de, részben azért :)). Csak fontosnak érzem, hogy egy kicsit más szemszögből is megközelítsük az egészséges életmód témát. Mert ha az ember rászánja magát a mozgásra, akkor hirtelen elkezdik kockás hasak, feszes fenekek, hipertrendi edzőcuccok körülvenni. Az amúgy is hangya…lábnyira töpörödött önbizalmunk ilyenkor hajlamos tovább zsugorodni. Esetemben sincs ez másképp, hiszen az ember körbe van véve tökéletesebbnél, tökéletesebb testű kolleginákkal, és így bizony felmerül a kérdés -ahogy már a bevezetőben is írtam- vajon hol kezdődik a hitelesség?
Magam is nehezen írom le ezt a számot, de bizony 22 éve már, hogy egy percre sem hagytam abba a rendszeres testmozgást. Perpetuum mobile…mondhatni. Ebből ugye rengeteg évet kitesz a versenyszerű sport, és az ezzel járó szigorú életmód. Ez persze megmutatkozik az ember testén is. Tehát itt üt vissza az,hogy genetika ide vagy oda, bizonyított tény, hogy tudok én jól is kinézni…ha akarok…És most jó kinézet alatt, a kifejezetten szálkás testű, fitnesz edzői alkatot értek. Szóval akarok? Nem akarok. Mert pontosan tudom, hogy mivel jár. Volt szerencsém hozzá. Tényleg le a kalappal a “rubintrékák” előtt, mert az alacsony testzsírszázalékot elérni (és megtartani!!) borzasztóan nehéz feladat. Napi szintű robot-életmódot követel, percre és grammra pontosan beállított étkezéssel. Lehet azt mondani az edzőkre,hogy könnyű nekik hiszen ez a foglalkozásuk. De higgyétek el…nem könnyű az így sem…:).
De térjünk vissza a tárgyra, azaz hozzám. Mit is eszem? Hogyan is élek?
Azok akik ismernek, pontosan ismerik beteges, már-már mániákus kötődésem a gasztronómiához, és a főzéshez. Egy személyi edző, aki imád enni, imád főzni, és mindene az ízek? Igen, létezik. Én vagyok az…hogyan is egyeztetem mindezt össze?Nehezen… :). Szerencsémre alapvetően nagyon-nagyon szeretem a nyers zöldségeket, és ami egy másik embernek kész büntetés lenne megenni, nekem (és Marosvölgyi Andrea hű fegyvertársamnak) bizony maga a csoda. Oda vagyunk a friss zöldségekért, a ROOM-ban kilószámra fogy a répa, alma, uborka, és persze az elmaradhatatlan tonhal :). Nekünk ez a természetes, és ez a finom. Ugyanakkor az előbb említett gasztromániám nem elégszik meg azzal, hogy meghámozza az almát, vagy felszeleteli az uborkát. Többet akar. Sütni, főzni, blansírozni, dinsztelni, befőzni. Reggelire képes vagyok pusztán önszórakoztatásból, nekiállni villásreggelit készíteni. Palacsinta (low carb), rántotta, frissen sült zsemle (low carb…). Minden a hozzávalókon múlik. Persze vannak ételek, amiket lehetetlenség „diétásan” elkészíteni, hiszen az az ételnek a lelkét ölné meg. Ilyenek a klasszikus magyaros ételek (paprikás csirke nokedlivel, töltött káposzta stb), az olasz tészták stb stb stb. Persze ezeket is el lehet készíteni low carb és/ vagy low fat változatban, és még finomak is lesznek. De lássuk be, kinek esik jól ( tudat), hogy egy jó hangulatú baráti vacsorán, a kitűnő hőmérsékletű és évjáratú chardonnay mellé teljes kiőrlésű fusilit, zsírszegény zöldséges mártás „kell” belapátolni. Egyébként finom ez, de van, amikor a lakoma, az lakoma. Én ebben hiszek. Adjuk meg a császárnak,ami a császáré. Figyelek arra, amit eszem. Figyelek a minőségre. Ha felszalad 1-2 kg plusz, akkor kicsit jobban odacsapok az étrendemnek. De akkor sem vagyok hajlandó a kedvenc éttermemben lemondani a királyrákos pad thai tésztámról és a Sauska rozémról, egy kellemes nyári estén, vagy a steak-emről, és Takler kadarkámról egy még kellemesebb télin. Másnap kicsit több edzés, kicsit kevesebb kulináris élvezet, és a világ (a kis lelkem meg pláne) máris egyensúlyban van.
by BOGI – 2012.09.05.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!