Marosvölgyi Andi vagyok. Személyi edző, örökös diétázó.
Az első emlékeim a fogyókúráról kb. 14 éves koromra tehetőek, és ez az esemény anyukám hájas sütijéhez köthető… egész pontosan emlékszem, hogy ez volt az első, amit megvontam magamtól, mondván, én bizony mától fogyókúrázom. A hájas sütitől indulva már egész nagy távlatokat jártam be a fogyókúrák és diéták véres harcmezején, de a sok-sok próbálkozás haszna, hogy bár puttonyom telis-teli bölcs tapasztalatokkal, kiderült, hogy hiába a sok csodamódszer, a megoldás a lehető legegyszerűbb dolgokban rejlik.
Azt szokták mondani, hogy akkor fogysz, ha nem eszel. Ebben van igazság, de azért ez így kimondva nem igaz. Ezt hosszú lenne most itt taglalni, úgyhogy ígérem később visszatérek a témára. Mármint, hogy miért nem jó koplalni, és miért csapod be magad, ha örülsz, hogy a pár napos éhezés után kevesebbet mutat a mérleg. Az öröm átmeneti lesz…de ez tényleg egy hosszan boncolgatható témakör, úgyhogy külön bejegyzést érdemel majd.
Most inkább arról akarok írni, hogy miért találtuk ki ezt a blogot, és hogy mi a cél vele, illetve miért lehet ez nagy segítség olyanoknak, akik fogyni szeretnének.
Az alapja az egésznek, hogy tisztázzuk, egészségesen fogyni, azaz zsírból fogyni!!!, és nem izomból sorvadni!!!, akkor lehet, ha normális kereteket fenntartva, megfelelő mennyiségű fehérjét fogyasztva, összességében kevesebb kalóriát viszünk be egy nap, mint amennyit elhasználunk. Ezt lehet kevesebb energia bevitellel, azaz kevesebb evéssel, és lehet több energia felhasználással, azaz sporttal, de a legjobb a kettő ötvözése természetesen. Azonban ezt sem szabad eszetlen módon, hiszen azzal pont az ellenkezőjét érjük el, mint, amit szeretnénk. Ezt, azaz a megfelelő energia mérleg elvét részletesen itt taglalom.
Ha már ezt megértettük, akkor jön az a probléma, hogy oké, de én nem akarok csirkén és salátán élni… érthető. Én, aki ebbe szinte belenőttem, hiszen már nagyon korán elkezdett foglalkoztatni a dolog, és mióta az eszemet tudom, vagy legalábbis mióta egybefüggő emlékeim vannak, állandóan figyeltem a táplálkozásomra, még mindig könnyebb dolgom van, mint azoknak, akiknek csak a korral jött el, hogy figyelniük kéne rá, mit esznek. Nagyon közeli környezetemben is vannak olyanok, akik míg 20 évesen bármit ehettek, egyáltalán nem látszott rajtuk, de így 30 felé különböző okokból kifolyólag (életmód változás, kevés mozgás, irodai munka, stb. és az anyagcsere a kor előre haladtával amúgy is lelassul- ez is egy külön téma) már igenis oda kéne figyelniük. Szóval nekik még nehezebb átállni egy egészségesebb, tudatosabb életmódra, és legtöbbször tőlük hallható kifogásként, hogy nem képesek nyúltápon élni. És ez hosszútávon nem is kérdés…igazuk van.
Lehet különféle fogyókúrákba fogni, és lehet rövidtávú sikereket is elérni ezekkel, de a dolog buktatója még a nevében is benne van: ezek csak KÚRÁK, és az eredmény is csak időszakos. Mivel ezek olyan megkötésekkel járnak, amit csak időszakosan lehet betartani, amint visszatérünk a régi szokásainkhoz, étrendünkhöz, a súlyunk is visszatér. Hosszútávon az elért eredmény sokszor még rosszabb is , mint a fogyókúra előtt volt. (hopp!!…még egy külön téma)
Éppen ezért csak olyan módszer lehet tartós, amit képesek vagyunk életmódszerűen bevinni a mindennapokba, és egy életen át követni. Levetkőzni rossz szokásokat, és a helyükre jókat felvenni. Ez az “egy életen át követni”, egy esetben nem ijesztő kijelentés. Ha ez a szokás nem kerül külön erőfeszítésünkbe, azaz nem egy olyan lemondás, ami miatt nem érezzük jól magunkat, amiért megfeszülünk, hogy betartsuk. Minthogy például soha többet ne ehessünk édességet (- hahhh, vajon honnan ez a példa?:) ). Ezek ideig óráig működnek, de tuti, hogy előbb-utóbb nem fog menni, és megszegjük a szabályokat.
Hogy az új életmód egy életen át fenntartható legyen, rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amikért az előző életmódunkat is követtük, és szerettük, azaz hogy örömünket leljük bennük, és ne szenvedjünk tőle. Legyen ez akár az étkezés, vagy a sport. (Megint külön téma lehet, hogy ki mit sportoljon, hogy ne két hetes mission legyen a szigeten futás, hanem megtaláld a magad sportját, amit azért csinálsz, mert szereted és kikapcsol, pozitív mellékhatásként meg ráadásul még formában is tart, és nem egy megint csak időszakosan fenntartható szenvedési folyamat. )
De maradjunk az étkezésnél, és mostmár konkrétan a Gasztrofitnesznél. Szóval az évek során felhalmozódott diétás tapasztalatainkkal felvértezve, szeretnénk veletek olyan recepteket megosztani, amik amellett, hogy tápanyagtartalmukat illetőleg megfelelnek a fitnesz életmódnak, diétázóknak, sportolóknak, gyúrósoknak, mellette még finomak, és élvezhetőek is, éppúgy, mint a nem fitnesz gasztronómiában. Részemről inkább édességeket, sütiket, protein szeleteket, stb. várhattok – valószínű, ez a hosszú évek megvonása miatt van:). Bogi meg inkább a sós, főételes vonalat képviseli.
Az utolsó szó jogán még annyi, hogy a receptjeimmel kapcsolatos eddigi tapasztalatom, hogy míg ezelőtt ugyanennyi kalóriát vittem be naponta, főképp salátákból, zöldségekből, tonhalból, csirkemellből, és a szokásos tipikus diétás ételekből (lásd régi diéta témájú blogbejegyzéseim:)…), és soha nem ettem semmilyen pékárut, amiért pedig élek-halok, addig sokszor a falat kapartam olyan éhes voltam, és emiatt nagyon sokszor nem is tudtam betartani a magam által megszabott kalória limitet. Viszont mióta magamnak sütöm a kis szénhidrátmentes zsemléimet, és napi szinten eszem a receptjeim kísérleti darabjait , azóta sokszor még el sem érem a nap végére ezt a limitet, mert egyrészt sokkal jobban laktatnak, másrészt nincs állandó hiányérzetem az íz megvonások miatt, ami pszichológiailag nagyon sokat segít.
Szóval a követendő jó szokások a fogyás érdekében ,a régi rosszak helyett röviden és tömören:
– Helyes kalóriamérleg : azaz kevesebb kalóriabevitel, mint amennyit felhasználsz
– Jó tápanyag bevitel arány ( több fehérje, kevesebb felesleges szénhidrát)
– Fenntartható “diéta”, azaz élvezetes ételek
– Természetesen több mozgás;).. mi mást is mondhatna egy edző?:)
Ha bármelyik téma bővebben érdekel, amiket itt meglebegtettem, vagy ezeken kívül érdekelne más is a témában, írj nyugodtan:)
Üdv Nektek,
Andi 😉
Oldal ajánlása emailben
X
…), és soha nem ettem semmilyen pékárut, amiért pedig élek-halok, addig sokszor a falat kapartam olyan éhes voltam, és emiatt nagyon sokszor nem is tudtam betartani a magam által megszabott kalória limitet. Viszont mióta magamnak sütöm a kis szénhidrátmentes zsemléimet, és napi szinten eszem a receptjeim kísérleti darabjait , azóta sokszor még el sem érem a nap végére ezt a limitet, mert egyrészt sokkal jobban laktatnak, másrészt nincs állandó hiányérzetem az íz megvonások miatt, ami pszichológiailag nagyon sokat segít.
