Gasztrofitnesz in the ROOM

Mogyorós sajttorta fitneszesen

mogyorós sajttorta 3

 

Nnna, ez most nagyon jól sikerült… Húsevő szerint is, és én is megveregettem a vállam.

A múltkori sajttortám inkább lett túrótorta a hozzávalók miatt, de most új alapanyagokat használtam, és így sokkal inkább hajaz az eredeti sajttortára ez a lájtos változat.

Mondom is, mi kell hozzá:

 

Alap:

40 g darált sótlan mogyoró

45 g kókuszliszt

édesítő pici vízben feloldva

100-150 ml tej/szójatej (annyi, hogy a tortalap aljába tapicskolható állaga legyen a “tésztának”)

 

Krém:

340 g  natúr görög joghurt (én szója joghurttal csináltam)

50 g zsírszegény sajtkrém (Tolle)

110 ml tojásfehérje

vanília aroma/vagy kikapart vanília rúd

20 g 75%-os cukormentes csokoládé pasztilla (piacon lehet magosoknál kapni, és paleo csoki a neve)

édesítő pici vízben feloldva

 

A tetejére:

40 g darált mogyoró

édesítő pici vízben feloldva

nagyon pici só

 

Elkészítése:

Az alaphoz összekeverem a hozzávalókat. A tejet folyamatosan adagolom, hogy nehogy túl híg legyen. Összegyúrom, és a tortaforma aljába nyomkodom. Berakom a sütőbe picit, kb. 5 percre.

 

A krémhez is összekeverem a hozzávalókat robotgéppel, a csokipasztillát csak utólag keverem hozzá kanállal. A krémet az alapra öntöm és berakom a sütőbe 35-40 percre 170 fokon. Ne süsd ennél tovább, mert akkor  igazán jó, ha a közepe nem sül át teljesen, és nem lesz száraz.

 

Ha kivetted a sütőből, hagyd hűlni, berakhatod kicsit később a hűtőbe is. Ha már eléggé szilárd a teteje, a 40 g darált mogyorót keverd ki az édesítős pici vízzel, és a csipet sóval (ettől lesz jó íze) úgy, hogy annyira legyen folyós, hogy a torta tetejére lehessen kenni.

A végén még megszórtam durvára darált mogyoróval…. és csuda finom lett:)

 

Tápanyagtartalma 1 szeletnek( 8 szeletre osztva):

Energia: 130 Kcal

F:9,3 g

Ch: 4,7 g

Zs:8 g

mogyorós sajttorta2

 

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Sajtkrémes karfiolpüré, répaágyon sült csirkecombbal

sajtkrémes karfiolpüré

 

Hagyománytisztelő lányként a vasárnapi ebédek még úgy is fontosak maradtak a számomra, hogy legtöbbször a vasárnap dél valamelyik belvárosi kávézóban talál egy könyvvel, vagy egy sportújsággal. De valahogy ebédre csak haza eszik a fene.  Mivel a hagyományos, nagyanyám féle vasárnapi étkek nem túl alakbarátok, de mégis jól esik egy kis házias íz, hát megpróbáltam a rántott hús, krumplipüré kombót fitneszesre konvertálni. Az eredmény egészen meggyőző (azért a Robuchon féle Michelin csillagos krumplipürét, amit Párizsban ettem, minden nap visszasírom :D).

 

Hozzávalók 2 személyre:

Karfiolpüré:

300 gr karfiol

3 ek light sajtkrém

babérlevél, só, bors

 

Csirke:

4 db kisebb csirke felsőcomb

4 db répa

1 nagy fej hagyma

2 ek kókuszolaj

só,bors,kömény,pirospaprika, bio vegeta

1 ek worchester szósz

2 dl víz

 

A karfiolt feltesszük főni a fűszerekkel. A csirkecombokat lebőrözzük, zsírtalanítjuk. Alaposan belemasszírozzuk a combokba a bio vegetát, hogy érezze a törődést. A répát, és a hagymát felkockázzuk. Egy jénai aljára 2 ek kókuszolajat öntünk, beleszórjuk a zöldségeket. Sózzuk, borsozzuk, mehet a worchester szósz is, és a 2 dl víz. Erre jöhetnek a combok. Jénai lefed, majd 200 fokos sütőben pároljuk vagy fél órát. Utána levesszük róla a jénai tetejét, kicsit meglocsolgatjuk a pecsenyelével a húst, átkavarjuk a zöldséget, majd vagy 20 perce visszarakjuk, hogy színt kapjanak (megforgatni sem bűn őket). A karfiolt leszűrjük, pürésítjük, hozzákeverjük a sajtkrémet.

Igazából ennyi az egész, elronthatatlan, és nagyon finom. Nem azt mondom, hogy megjelenik felette egy nagymama szelleme, de lelkifurcsi mentes vasárnapi ebédnek kiváló.

 

Sütőtökös kesudiós csirke

sütőtökös kesudiós csirke

Végre egy nem desszert! Kicsit eltolódtak a posztjaink a desszertek irányába, ebből is látszik, hogy hosszú éveken keresztül mit nyomtunk el magunkban :). De most jöjjön egy igazi őszi recept, szutykos, esős napokon szépen felmelegít, csupa egészség.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

300 gr sütőtök

300 gr zöld ceruzabab (én mirelitet használtam)

300 gramm csirkemell

80 gramm kesudió

2 ek light szójaszósz

3 ek kókusztej

3 ek mogyoróolaj (persze működik oliva vagy napraforgó olajjal is)

Egzotikus fűszerkeverék ( legyen benne gyömbér, chili, kurkuma…ilyesmi)

Só, bors (a szójaszósz ugye már sós, szóval sót csak akkor adagoljunk a végén, ha szükséges).

 

Elkészítés:

A csirkét és a sütőtököt felkockázzuk. Egy serpenyőt felhevítünk az olaj, és a szójaszósz keverékével. A csirkekockákat kicsit előpirítjuk, majd hozzáadjuk a sütőtököt. Fűszerezzük, majd néhány evőkanál vízzel puhára pároljuk. Hozzáadjuk a babot, és a kesudiót, készre főzzük. A végén hozzáadjuk a kókusztejet (ha valaki szotyisabban szereti, adhat hozzá többet is) Tádddááááámmm ennyi. Ha esetleg köretet hiányolna valaki, akkor barna rizzsel ajánlom, de az értelemszerűen megnöveli a szénhidrát tartalmát az ételnek.

 

Tápanyag tartalom / adag:

Energia: 350 Kcal

Fehérje: 22 gr

CH: 17 gr

Zsír: 10 gr

 

Hétvégi villá/m/s/reggeli

fotó 2 (15)

 

Mióta így megháziasszonyosodtam egész rászoktam a piacozásra is…. tervezem egy cekker (..gurulós szatyor) beszerzését, mert az egyre sűrűbb cipekedéstől már a hajam égnek áll, de még nem találtam megfelelőt… nem véletlen, kissé vénlányos a dizájn:)

Elővigyázatosságból viszont gyorsan összedobtam egy villám reggelit, mert abból a fajtából való vagyok, aki ha éhes, rettentő agresszívvá, elviselhetetlenül türelmetlenné és hisztissé válik… pláne 20 kg szatyorral megrakva. Ilyenkor, mint egy viseltes zombi, kúszok fel a 4-re és áldom a sorsot, hogy a piac csak két sarokra van tőlünk…

Szeretem ezeket a palacsintákat, mert lehet édesen, sósan is készíteni, pikkpakk megvan, és annak ellenére, hogy nagyon laktató, alacsony a kalóriaértéke. A legjobb kombó:)

 

Hozzávalók:

1 egész tojás

1 tojás fehérje

1 tk útifű maghéj por

10 g kókuszliszt

5 g szójafehérje izolátum (vagy bármilyen más fehérje por)

fél vanília rúd kikaparva

édesítő pici só

 

Töltelékhez:

50 g laktózmentes túró (vagy sima)

5 g kókuszreszelék

pár csepp citromlé (kihagyható, de kicsit így pikánsabb)

édesítő

fotó 4 (18)

 

Tápanyag tartalma összesen:

Energia: 229 Kcal

F: 23 g

Ch: 5,5 g

Zs: 12, 4 g

 

Extra Low Carb Brownie :)

low carb Brownie

 

Beismerem… még egy tűzben edzett diétázó is nagyokat nyel a desszert pult előtt, mikor kikéri a kisadag szójatejes latte-jét a Mekborzasztó gyorsétterem kávézójában, és lesütött szemmel botorkál fel az edzőterembe ( a munkahelyére), ahol aztán elégedetten konstatálja, hogy legalább nem kétszer annyit kell edzenie aznap, egy borzasztó jó brownie miatt…. igen, ilyenekkel szoktam nyugtatni magam… néha bejön, és leáll a savtermelésem anélkül, hogy egész nap a brownie-n járna az eszem.

De most már tudok egy alakbarát alternatívát rá, és mivel ezt nekem kell megcsinálnom, legalább még az is eléget némi energiát:) Elképesztő praktikus vagyok:)

 

Hozzávalók:

40 g szójafehérje izolátum (vagy bármilyen más fehérjepor)

25 g kókuszliszt

450 g cukkini

5 db tojásfehérje

3 ek  zsírszegény kakaópor

1 tk sütőpor

édesítő

 

Elkészítés:

A cukkinit megpucolom, pürésítem, aztán egy konyharuhában kifacsarom a levét. A péphez adom a szárazanyagokat, és 1 tojásfehérjét. A többi fehérjét felverem, és óvatosan keverem bele a tésztába. Aztán tepsibe öntöm, és 180 fokon sütöm, kb 20 percig, vagy amíg a villát beleszúrva nem marad ragacsos.

 

1 szelet tápanyagtartalma ( ha 10 szeletre osztom):

Kcal: 60

F: 7,6 g

Ch: 2,3 g

Zs: 1,8 g

 

Andi aláírás

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

 

Kakaós csiga updatelve

csokis túrókrémes kosárka2

 

 

Lelkem rajta… én kitartó voltam, és nem adtam fel egyhamar… de mindennek van határa.

Az ihletet a “doktorsvarc-féle” csiga adta, mert az, norbi-biznisz ide vagy oda, betyárosan jó anyag… de hát  titkos meg többmilliós, talán sosem létezett recept alapján készül, és nehogy már ne lehessen hasonlót itthon is gyártani! Pláne ilyen óriási pékmester tapasztalattal, amivel én rendelkezem…khmmmm… hát találtam is egy fitneszes-sütős oldalon, ami mostanra már nem lelhető meg, így nem tudok hivatkozni rá, egy lekarcsúsított kakaós csiga receptet, és elkezdtem még egy kicsit átvariálni, olyan hihetetlen sikerrel, hogy egy héten át gyártottam a rosszabbnál rosszabb variációkat egyenesen a kukába. Egyébként volt, ami ehető lett, de szép egy se…:/ Sehogy sem akart megkelni a tészta, és mind olyan aszott lett, mint egy 1996-os búcsúból megmaradt kókusztekercs. Gondoltam, hagyom a témát pihenni kicsit, hátha az idő majd segít rajtam.

Pár napja gondoltam egyet, előkaptam a receptet, kicsit gyúrtam rajta, és vártam a csodát… ami nem jött el. Kezd erős gyanú ébredni bennem, hogy a búzának valami szoros kapcsolódása lehet az élesztővel a tésztakelesztés témájában, és hiába drukkolok lelkesen a magliszteknek, nem lesz eredményes soha a kísérlet….

Nnnna mindegy, kicsit elkámpicsorodtam, de aztán összeszedtem magam, és elhatároztam, hogy nem hagyom magam porig alázni egy gömböcnyi (jó kemény és súlyos) tészta által, hanem kitalálok valami használhatót, és bosszúból megeszem.

Így született ez a kosárka, és istenemre mondom, jóóó lett! …és még szép is…hahhh, győztem:)

csokis túrókrémes kosárka

 

Hozzávalók:

tészta( az élesztőt és a búzasikért így már nem írom le, mivel ezek nem kellenek bele, ha egyszer nem kel meg úgyse…)

12 g lenmagliszt

12 g szezámliszt

37 g kókuszliszt

37 g szójaprotein izolátum (vagy akármilyen fehérjepor)

csipet só

0.5-1 dl langyos szójatej (vagy sima)

1 tojás

csipetnyi őrölt vanília

édesítő

 

Töltelék:

200 g laktózmentes túró ízesítve (én karamelles ízesítővel csináltam, amit az egyik tápkieg. boltból lehet rendelni, de lehet bármivel)

 

Tetejére:

zsírszegény kakaópor

édesítő

pici forró víz

 

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam (kihagyandó: beraktam 30 fokon megkelni a sütőbe, nem sikerült- hisztiztem-toporzékoltam-megnyugodtam-felülkerekedtem), muffin sütő formát kicsit kikentem kókuszolajjal, és belenyomkodtam a tésztát, hogy kis kosár legyen belőle. Beraktam sülni 170 fokra, kb. 10 percre.

A túrót az édesítővel és az ízesítővel összeturmixoltam, hogy egynemű legyen. Beletöltöttem a kosárkákba.

A kakaóport és az édesítőt pici forró vízzel jó sűrűre kikevertem, úgy hogy elterüljön a süti tetején, de ne folyjon le. Hűtőbe raktam, míg megszilárdult a teteje.

 

Tápanyag tartalma:

6 db lett belőle, 1 darabban:

Energia: 132 Kcal

F: 16 g

Ch: 3 g

Zs: 5,6 g

 

Andi aláírás

 

 

 

 

 

A biztos fogyókúra receptje

7388786858395582_9GeCa19U_c

Marosvölgyi Andi vagyok. Személyi edző, örökös diétázó.

Az első emlékeim a fogyókúráról kb. 14 éves koromra tehetőek, és ez az esemény anyukám hájas sütijéhez köthető… egész pontosan emlékszem, hogy ez volt az első, amit megvontam magamtól, mondván, én bizony mától fogyókúrázom. A hájas sütitől indulva már egész nagy távlatokat jártam be a fogyókúrák és diéták véres harcmezején, de a sok-sok próbálkozás haszna, hogy bár puttonyom telis-teli bölcs tapasztalatokkal, kiderült, hogy hiába a sok csodamódszer, a megoldás a lehető legegyszerűbb dolgokban rejlik.

Azt szokták mondani, hogy akkor fogysz, ha nem eszel. Ebben van igazság, de azért ez így kimondva nem igaz. Ezt hosszú lenne most itt taglalni, úgyhogy ígérem később visszatérek a témára. Mármint, hogy miért nem jó koplalni, és miért csapod be magad, ha örülsz, hogy a pár napos éhezés után kevesebbet mutat a mérleg. Az öröm átmeneti lesz…de ez tényleg egy hosszan boncolgatható témakör, úgyhogy külön bejegyzést érdemel majd.

Most inkább arról akarok írni, hogy miért találtuk ki ezt a blogot, és hogy mi a cél vele, illetve miért lehet ez nagy segítség olyanoknak, akik fogyni szeretnének.

Az alapja az egésznek, hogy tisztázzuk, egészségesen fogyni, azaz zsírból fogyni!!!, és nem izomból sorvadni!!!, akkor lehet, ha normális kereteket fenntartva, megfelelő mennyiségű fehérjét fogyasztva, összességében kevesebb kalóriát viszünk be egy nap, mint amennyit elhasználunk. Ezt lehet kevesebb energia bevitellel, azaz kevesebb evéssel, és lehet több energia felhasználással, azaz sporttal, de a legjobb a kettő ötvözése természetesen. Azonban ezt sem szabad eszetlen módon, hiszen azzal pont az ellenkezőjét érjük el, mint, amit szeretnénk. Ezt, azaz a megfelelő energia mérleg elvét részletesen itt taglalom.

Ha már ezt megértettük, akkor jön az a probléma, hogy oké, de én nem akarok csirkén és salátán élni… érthető. Én, aki ebbe szinte belenőttem, hiszen már nagyon korán elkezdett foglalkoztatni a dolog, és mióta az eszemet tudom, vagy legalábbis mióta egybefüggő emlékeim vannak, állandóan figyeltem a táplálkozásomra, még mindig könnyebb dolgom van, mint azoknak, akiknek csak a korral jött el, hogy figyelniük kéne rá, mit esznek. Nagyon közeli környezetemben is vannak olyanok, akik míg 20 évesen bármit ehettek, egyáltalán nem látszott rajtuk, de így 30 felé különböző okokból kifolyólag (életmód változás, kevés mozgás, irodai munka, stb.  és az anyagcsere a kor előre haladtával amúgy is lelassul- ez is egy külön téma) már igenis oda kéne figyelniük. Szóval nekik még nehezebb átállni egy egészségesebb, tudatosabb életmódra, és legtöbbször tőlük hallható kifogásként, hogy nem képesek nyúltápon élni. És ez hosszútávon nem is kérdés…igazuk van.

Lehet különféle fogyókúrákba fogni, és lehet rövidtávú sikereket is elérni ezekkel, de a dolog buktatója még a nevében is benne van: ezek csak KÚRÁK, és az eredmény is csak időszakos. Mivel ezek olyan megkötésekkel járnak, amit csak időszakosan lehet betartani, amint visszatérünk a régi szokásainkhoz, étrendünkhöz, a súlyunk is visszatér. Hosszútávon az elért eredmény sokszor még rosszabb is , mint a fogyókúra előtt volt. (hopp!!…még egy külön téma)

Éppen ezért csak olyan módszer lehet tartós, amit képesek vagyunk életmódszerűen bevinni a mindennapokba, és egy életen át követni. Levetkőzni rossz szokásokat, és a helyükre jókat felvenni. Ez az “egy életen át követni”, egy esetben nem ijesztő kijelentés. Ha ez a szokás nem kerül külön erőfeszítésünkbe, azaz nem egy olyan lemondás, ami miatt nem érezzük jól magunkat, amiért megfeszülünk, hogy betartsuk. Minthogy például soha többet ne ehessünk édességet (- hahhh, vajon honnan ez a példa?:) ). Ezek ideig óráig működnek, de tuti, hogy előbb-utóbb nem fog menni, és megszegjük a szabályokat.

Hogy az új életmód egy életen át fenntartható legyen, rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amikért az előző életmódunkat is követtük, és szerettük, azaz hogy örömünket leljük bennük, és ne szenvedjünk tőle. Legyen ez akár az étkezés, vagy a  sport. (Megint külön téma lehet, hogy ki mit sportoljon, hogy ne két hetes mission legyen a szigeten futás, hanem megtaláld a magad sportját, amit azért csinálsz, mert szereted és kikapcsol, pozitív mellékhatásként meg ráadásul még formában is tart, és nem egy megint csak időszakosan fenntartható szenvedési folyamat. )

De maradjunk az étkezésnél, és mostmár konkrétan a Gasztrofitnesznél. Szóval az évek során felhalmozódott diétás tapasztalatainkkal felvértezve, szeretnénk veletek olyan recepteket megosztani, amik amellett, hogy tápanyagtartalmukat illetőleg megfelelnek a fitnesz életmódnak, diétázóknak, sportolóknak, gyúrósoknak, mellette még  finomak, és élvezhetőek is, éppúgy, mint a nem fitnesz gasztronómiában. Részemről inkább édességeket, sütiket, protein szeleteket, stb. várhattok – valószínű, ez a hosszú évek megvonása miatt van:). Bogi meg inkább a sós, főételes vonalat képviseli.

Az utolsó szó jogán még annyi, hogy a receptjeimmel kapcsolatos eddigi tapasztalatom, hogy míg ezelőtt ugyanennyi kalóriát vittem be naponta, főképp salátákból, zöldségekből, tonhalból, csirkemellből, és a szokásos tipikus diétás ételekből (lásd régi diéta témájú blogbejegyzéseim :) …), és soha nem ettem semmilyen pékárut, amiért pedig élek-halok, addig sokszor a falat kapartam olyan éhes voltam, és emiatt nagyon sokszor nem is tudtam betartani a magam által megszabott kalória limitet. Viszont mióta magamnak sütöm a kis szénhidrátmentes zsemléimet, és napi szinten eszem a receptjeim kísérleti darabjait , azóta sokszor még el sem érem a nap végére ezt a limitet, mert egyrészt sokkal jobban laktatnak, másrészt nincs állandó hiányérzetem az íz megvonások miatt, ami pszichológiailag nagyon sokat segít.

Szóval a követendő jó szokások a fogyás érdekében ,a régi rosszak helyett röviden és tömören:

– Helyes kalóriamérleg : azaz kevesebb kalóriabevitel, mint amennyit felhasználsz

– Jó tápanyag bevitel arány ( több fehérje, kevesebb felesleges szénhidrát)

– Fenntartható “diéta”, azaz élvezetes ételek

– Természetesen több mozgás;).. mi mást is mondhatna egy edző?:)

 

Ha bármelyik téma bővebben érdekel, amiket itt meglebegtettem, vagy ezeken kívül érdekelne más is a témában, írj nyugodtan:)

 

Üdv Nektek,

Andi ;)

Mandulás- narancsos protein cupcake

cupcake

 

Réges- régen dolgoztam egy helyen, túl az Óperenciás tengeren, ahol volt egy torta. Ez a torta annyira jó volt, hogy a mai napig nem tudtam kiverni a fejemből. Sima “piskóta”, semmi krémmel, puccal, csak maga a tészta, ami viszont mandulalisztből készült, és frissen facsart narancs volt benne . Úgy sült meg, ahogy én azt a legjobban szeretem, a belseje kicsit ragadós  maradt, és csak kívül volt száraz….hmmmm, borzasztó finom volt. Ha lenne cukrász végzettségem nyilván tudnám, hogy az ilyet hogyan kell csinálni, de így egy hetem ráment, mire nagyjából kikísérleteztem…. közben a sok félresikerült darabból viszont lett egy csomó “mellék termék”, amikből egész jó dolgok születtek … ezért a sok mandulás-narancsos recept, például a császármorzsa, mert ez a párosítás egyébként szerintem rettenet finom.

Szóval végül sikerült egy állagában és ízében egész hasonlatos muffin, vagy cupcake (ahogy tetszik) tésztát kreálnom, tetején az ehhez nagyon jól passzoló narancsos krémmel.

Íme a recept:

 

Hozzávalók:

a tésztához:

30 g szójafehérje izolátum (vagy bármilyen más fehérjepor)

30 g darált mandula

25 g kókuszliszt

350 g cukkini

100 g sárgarépa

2 egész tojás

3 tojásfehérje

3 ek facsart narancs

100 g laktózmentes túró ( vagy sima)

édesítő

1 tk sütőpor

 

a krémhez:

200 g laktózmentes túró (vagy sima)

2 ek facsart narancs

4 tk zselatin

édesítő

 

Elkészítés:

A cukkinit és a sárgarépát lepürésítem, kifacsarom a levét egy konyharuhában… és a levét édesítővel és citrommal ízesítve megiszom (én is aszittem, hogy ez rossz lesz, de meglepődve tapasztaltam, hogy tök finom…és egészséges 😉 )

A mandulát ledarálom, hozzáadom a kókuszlisztet, fehérjeport, a két egész tojást, a cukkinipürét, a narancslevet, sütőport, pici forró vízben feloldott édesítőt. Felverem a tojásfehérjéket és óvatosan a masszához keverem. 180 fokon sütöm kb. 10-15 percig. Hamar megsül… villapróba!

A krémhez a túrót leturmixolom az édesítővel, hogy egynemű legyen, hozzáadom a narancslevet. A zselatint nagyon pici vízben (kb. fél deci) felfőzöm és a túróhoz keverem, majd hűtőbe rakom. Amikor már annyira sűrű, hogy nyomózsákba töltve megmarad a süti tetején, akkor kis kalapokat biggyesztek a sütik tetejére, és kész:)

 

 Tápanyagtartalom (nekem 9 süti lett belőle):

Energia: 124 kcal

F: 18,7 g

Ch: 4,4 g

Zs: 5,8 g

( csak megjegyzem, egy hagyományos cupcake kalóriatartalma kb. 350-400 kcal)…háhhh:)

 

Andi aláírás

Andi és a Gasztrofitnesz

 

kuktaandi3

Marosvölgyi Andi vagyok. Személyi edző, örökös diétázó.

Az első emlékeim a fogyókúráról kb. 14 éves koromra tehetőek, és ez az esemény anyukám hájas sütijéhez köthető… egész pontosan emlékszem, hogy ez volt az első, amit megvontam magamtól, mondván, én bizony mától fogyókúrázom. A hájas sütitől indulva már egész nagy távlatokat jártam be a fogyókúrák és diéták véres harcmezején, de a sok-sok próbálkozás haszna, hogy bár puttonyom telis-teli bölcs tapasztalatokkal, kiderült, hogy hiába a sok csodamódszer, a megoldás a lehető legegyszerűbb dolgokban rejlik.

Azt szokták mondani, hogy akkor fogysz, ha nem eszel. Ebben van igazság, de azért ez így kimondva nem igaz. Ezt hosszú lenne most itt taglalni, úgyhogy ígérem később visszatérek a témára. Mármint, hogy miért nem jó koplalni, és miért csapod be magad, ha örülsz, hogy a pár napos éhezés után kevesebbet mutat a mérleg. Az öröm átmeneti lesz…de ez tényleg egy hosszan boncolgatható témakör, úgyhogy külön bejegyzést érdemel majd.

Most inkább arról akarok írni, hogy miért találtuk ki ezt a blogot, és hogy mi a cél vele, illetve miért lehet ez nagy segítség olyanoknak, akik fogyni szeretnének.

Az alapja az egésznek, hogy tisztázzuk, egészségesen fogyni, azaz zsírból fogyni!!!, és nem izomból sorvadni!!!, akkor lehet, ha normális kereteket fenntartva, megfelelő mennyiségű fehérjét fogyasztva, összességében kevesebb kalóriát viszünk be egy nap, mint amennyit elhasználunk. Ezt lehet kevesebb energia bevitellel, azaz kevesebb evéssel, és lehet több energia felhasználással, azaz sporttal, de a legjobb a kettő ötvözése természetesen. Azonban ezt sem szabad eszetlen módon, hiszen azzal pont az ellenkezőjét érjük el, mint, amit szeretnénk. Ezt, azaz a megfelelő energia mérleg elvét részletesen itt taglalom.

Ha már ezt megértettük, akkor jön az a probléma, hogy oké, de én nem akarok csirkén és salátán élni… érthető. Én, aki ebbe szinte belenőttem, hiszen már nagyon korán elkezdett foglalkoztatni a dolog, és mióta az eszemet tudom, vagy legalábbis mióta egybefüggő emlékeim vannak, állandóan figyeltem a táplálkozásomra, még mindig könnyebb dolgom van, mint azoknak, akiknek csak a korral jött el, hogy figyelniük kéne rá, mit esznek. Nagyon közeli környezetemben is vannak olyanok, akik míg 20 évesen bármit ehettek, egyáltalán nem látszott rajtuk, de így 30 felé különböző okokból kifolyólag (életmód változás, kevés mozgás, irodai munka, stb.  és az anyagcsere a kor előre haladtával amúgy is lelassul- ez is egy külön téma) már igenis oda kéne figyelniük. Szóval nekik még nehezebb átállni egy egészségesebb, tudatosabb életmódra, és legtöbbször tőlük hallható kifogásként, hogy nem képesek nyúltápon élni. És ez hosszútávon nem is kérdés…igazuk van.

Lehet különféle fogyókúrákba fogni, és lehet rövidtávú sikereket is elérni ezekkel, de a dolog buktatója még a nevében is benne van: ezek csak KÚRÁK, és az eredmény is csak időszakos. Mivel ezek olyan megkötésekkel járnak, amit csak időszakosan lehet betartani, amint visszatérünk a régi szokásainkhoz, étrendünkhöz, a súlyunk is visszatér. Hosszútávon az elért eredmény sokszor még rosszabb is , mint a fogyókúra előtt volt. (hopp!!…még egy külön téma)

Éppen ezért csak olyan módszer lehet tartós, amit képesek vagyunk életmódszerűen bevinni a mindennapokba, és egy életen át követni. Levetkőzni rossz szokásokat, és a helyükre jókat felvenni. Ez az “egy életen át követni”, egy esetben nem ijesztő kijelentés. Ha ez a szokás nem kerül külön erőfeszítésünkbe, azaz nem egy olyan lemondás, ami miatt nem érezzük jól magunkat, amiért megfeszülünk, hogy betartsuk. Minthogy például soha többet ne ehessünk édességet (- hahhh, vajon honnan ez a példa?:) ). Ezek ideig óráig működnek, de tuti, hogy előbb-utóbb nem fog menni, és megszegjük a szabályokat.

Hogy az új életmód egy életen át fenntartható legyen, rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amikért az előző életmódunkat is követtük, és szerettük, azaz hogy örömünket leljük bennük, és ne szenvedjünk tőle. Legyen ez akár az étkezés, vagy a  sport. (Megint külön téma lehet, hogy ki mit sportoljon, hogy ne két hetes mission legyen a szigeten futás, hanem megtaláld a magad sportját, amit azért csinálsz, mert szereted és kikapcsol, pozitív mellékhatásként meg ráadásul még formában is tart, és nem egy megint csak időszakosan fenntartható szenvedési folyamat. )

De maradjunk az étkezésnél, és mostmár konkrétan a Gasztrofitnesznél. Szóval az évek során felhalmozódott diétás tapasztalatainkkal felvértezve, szeretnénk veletek olyan recepteket megosztani, amik amellett, hogy tápanyagtartalmukat illetőleg megfelelnek a fitnesz életmódnak, diétázóknak, sportolóknak, gyúrósoknak, mellette még  finomak, és élvezhetőek is, éppúgy, mint a nem fitnesz gasztronómiában. Részemről inkább édességeket, sütiket, protein szeleteket, stb. várhattok – valószínű, ez a hosszú évek megvonása miatt van:). Bogi meg inkább a sós, főételes vonalat képviseli.

Az utolsó szó jogán még annyi, hogy a receptjeimmel kapcsolatos eddigi tapasztalatom, hogy míg ezelőtt ugyanennyi kalóriát vittem be naponta, főképp salátákból, zöldségekből, tonhalból, csirkemellből, és a szokásos tipikus diétás ételekből (lásd régi diéta témájú blogbejegyzéseim:)…), és soha nem ettem semmilyen pékárut, amiért pedig élek-halok, addig sokszor a falat kapartam olyan éhes voltam, és emiatt nagyon sokszor nem is tudtam betartani a magam által megszabott kalória limitet. Viszont mióta magamnak sütöm a kis szénhidrátmentes zsemléimet, és napi szinten eszem a receptjeim kísérleti darabjait , azóta sokszor még el sem érem a nap végére ezt a limitet, mert egyrészt sokkal jobban laktatnak, másrészt nincs állandó hiányérzetem az íz megvonások miatt, ami pszichológiailag nagyon sokat segít.

Szóval a követendő jó szokások a fogyás érdekében ,a régi rosszak helyett röviden és tömören:

– Helyes kalóriamérleg : azaz kevesebb kalóriabevitel, mint amennyit felhasználsz

– Jó tápanyag bevitel arány ( több fehérje, kevesebb felesleges szénhidrát)

– Fenntartható “diéta”, azaz élvezetes ételek

– Természetesen több mozgás;).. mi mást is mondhatna egy edző?:)

 

Ha bármelyik téma bővebben érdekel, amiket itt meglebegtettem, vagy ezeken kívül érdekelne más is a témában, írj nyugodtan:)

 

Üdv Nektek,

Andi 😉

 

 

 

Mandulás- narancsos császármorzsa

császármorzsa

 

Gyerekkorom óta nem ettem császármorzsát… merthogy jesszus, hát az meg mennyire hizlal már: cukros, lisztes, olajos… pffff, szentségtörés, egyenesen fitneszrémálom!

Hát ezt figyeljétek!

Brutál finom! Sokkal finomabb, mint a rendes…már amennyire emlékszem… és sokkal egészségesebb, a legjobb reggeli! És azt mondtam már, hogy mennyire finom?….

 

Hozzávalók:

1 egész tojás

20 g darált mandula (kicsit darabosra, ne teljesen lisztszerűre, mert úgy picit ropogni fog, és az olllyan jó)

1 ek szójafehérje izolátum (vagy bármilyen fehérjepor)

1 ek kókuszliszt

2 ek facsart narancs

édesítő

 

Elkészítés:

Összekeverem a hozzávalókat, és serpenyőbe egyengetem. Megpirítom mindkét oldalát, nem baj, ha elszakad, mert utána úgyis galuskákra szaggatom a fakanállal, és még picit pirítom.

 

Tápanyagtartalom( én kétszerre ettem meg ezt az adagot):

Kcal: 270

F: 24,5 g

Ch: 5,9 g

Zs: 15,1 g

 

Ízesített natúr joghurttal szeretem a legjobban ( édesítő, 1 ek facsart narancs), de lehet rá rakni cukormentes lekvárt, gyümölcsöket, stb..

 

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

 

Andi aláírás

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!