Gasztrofitnesz in the ROOM

Marcipános répatorta citromos túrókrémmel

marcipános túrótorta.jpg2

 

A hétvégén megint a konyhában laktam… foghatjuk akár a hidegre is, ami miatt a lakás összes többi részén megvesz az Isten hidege, és a sütő mellett legalább meleg van… de inkább ez fura hormonváltozás, ami miatt más se jár a fejemben, mint hogy mit, hogyan lehetne számomra és más örökös diétára kárhoztatott sorstársak számára is fogyaszthatóvá tenni…

Sütöttem egy elrontott, majd kijavított browniet is, de ezt majd később osztom itt meg, mert a tegnapi kreálmányomra büszkébb vagyok, mivel ennek én találtam ki saját kútfőből a szénhidrát mentes megoldását, és ilyenkor rettentő lelkes tudok lenni:)… akik hasonló cipőben járnak, tuti át tudják érezni, mikor ilyen rettenetesen fontos, életbevágó kérdésben feltalálják a spanyol viaszt. Amúgy ez valószínű, nem igaz, mert szerintem onnan juthatott eszembe, hogy valahol, valamikor már hallottam róla, és most csak feltört az emlék a tudatalattimból:)

Na és, hogy mi a fenéről beszélek itt már egy bekezdése, az a süti tésztájának az alapja, ami nagyon perverzül hangzik, de esküszöm senki nem jött rá, tehát nem lehet érezni benne, az a cukkini….

Az eredeti receptben adzuki vagy fekete babot ír… na ez sem hangzik ám jobban, de tudniillik, annak tök magas a keményítő, tehát szénhidráttartalma. Úgyhogy nekiálltam törni a fejem, hogy mivel helyettesítsem, aminek hasonló az állaga, nem nagyon van íze, és alig van benne kalória és Ch… ez ugrott be:)

 

Szóval íme a recept:

a tészta:

40 g szójafehérje izolátum (vagy bármilyen proteinpor, ízesítetlen vagy vaníliás)

25 g kókuszliszt*

350 g cukkini

100 g répa

150 g (5 db) tojásfehérje

20 g őrölt mandula*

40 g laktózmentes túró

25 g laktózmentes natúr joghurt ( ha nem kell laktózmentesnek lennie, akkor lehet 65 g cottage cheese a túró és a joghurt helyett, csak én még ebből nem láttam laktózmenteset)

ízlés szerint mandula aroma

és édesítő (én le se írom mennyit raktam bele, mert szerintem nem vagyok normális ilyen téren…a 2,5 dl tejeskávémat 6 pötyivel iszom)

sütőpor

*megjegyzés:

mostmár inkább csak mandulalisztből csinálnám (tehát 45 g-ból), mert még nyersen nagyon finom marcipán íze volt, majdnem meg is ettem így:), de kisülve már nem lehetett annyira érezni sajnos

a túrókrém:

400 g  laktózmentes túró

30 g natúr joghurt

kb. 1 dl víz

4 púpos teáskanál zselatin

édesítő

1 citrom reszelt héja

ízlés szerint citromlé

 

Elkészítése:

Először megpucoltam és lepürésítettem a cukkinit és  a répát, majd egy konyharuhában kifacsartam belőle a nedvességet, így totál olyan állaga lett, mint a babnak. Beleraktam minden szárazanyagot, pici forró vízben feloldott ( nálam töméntelen mennyiségű) édesítőt, és a tojásfehérje egynegyedét, a többit felvertem habbá  (…gyanítom, ennek a lépésnek semmi értelme nem volt, mivel ez nem egy folyós tészta, így vajmi keveset lazított a felvert tojáshab a tészta állagán, de gondoltam baj nem lehet belőle, és ráértem:) ) Ezeket összekevertem óvatosan, kapcsos tortaformába öntöttem és beraktam a 180 fokosra előmelegített sütőbe…talán 10 perc se kellett, hogy megsüljön.

A krémmel kicsit bajlódtam, mert túl folyós lett,  de itt már azt a mennyiséget írtam le, ami tuti jó lesz. Szóval a túrót, joghurtot, a citromlevet, reszelt  citromhéjat és a pici forró vízben feloldott édesítőt összekevertem, a zselatint pedig a fél-1 dl vízben felforraltam és aztán a túróhoz kevertem. Ezt így beraktam a hűtőbe, hogy hűljön, és amikor már eléggé besűrűsödött, akkor a tortaalapra öntöttem. Hűtő, krém megdermed, és már lehet is vágni, enni….

Hímnemű Húsevő szerint nagyon fincsi lett… bingóóó!:)

 

Jahhh, és a tápanyagtartalma…már majdnem lemaradt a léééényeg:

(Ha 12 szeletre vágjuk fel, akkor egy szeleté)

Kcal:  98,6

F: 11,5 g

Ch: 3,8 g

Zs: 4 g

Andi aláírás

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Gumicukooooooor

egészséges gumicukor

 

Hmmmm… imáááááádom a gumicukrot!

A fehér hasú zöld békásat… a gyümölcs formájúakat, aminek a külső része matt és kemény, belül meg rendes gumis… meg a kerek és szögletes formájút, a hosszút és rövidet, a gömbölyűt, a laposat, a pöttyöset, a csíkosat, és kockásat és minden olyan gumicukrot, amit csak készítenek a világon!

Na de ez is egy olyan kedvenc, amit ezer éve nem eszek… ha nem kerül a szemem elé egy nyitott zacskó, mert akkor tuti nem bírom ki.

Pont itt az NLCafe-n találtam múltkor egy receptet egy görögdinnyés házi készítésű gumicukorról, de mivel már lejárt a dinnyeszezon, más megoldás után néztem.

Nem kellett túl nagy kreativitás az elkészítéséhez. Vettem cukormentes gyümölcslevet, és 2 dl-t felfőztem 20 g zselatinnal… így jó gumis lett.

Mikor kicsit hűlt, jégkockatartóba töltöttem és beraktam a hűtőbe.

 

Jó persze, nem pont olyan mint a békás, de nagyon finom, és ráadásul egészséges. Olyan ízűt lehet csinálni, amilyet csak akarsz, és ha light gyümölcsléből csinálod, akkor meg annyit ehetsz, amennyit csak bírsz:)

Mióta felfedeztem, nem volt nap, hogy ne csináltam volna…. 🙂

 

by Andi

 

 

 

Fahéjas Protein Cheesecake

Na végre sikerült gép elé kerülnöm, úgyhogy most következzék a múlt hétvégi Low-carb, Protein cheesecake receptje..


fahéjas sajttorta 4

 

 

A hozzávalók:

a laktózmentes változathoz ( én ezt csináltam)

500 g laktózmentes túró

és 120 g laktózmentes natúr joghurt

ha nem fontos hogy laktózmentes legyen, akkor

600 g cottage cheese leturmixolva, hogy homogén legyen

66 g szójafehérje izolátum (lehet másfajta fehérjepor is, csak a laktózérzékenységem miatt nekem ez a jó. Ráadásul ezt bioboltban is lehet kapni, kb. 1300 Ft fél kiló, ellentétben a testépítő üzletekben kapható fehérjeporokkal, amik kb. 3x ennyibe kerülnek…minimum)

2 egész tojás

2 tojásfehérje

48 g kókuszliszt

fahéj és édesítő ízlés szerint

80 g darált mandula

 

Elkészítése:

Először ledaráltam a mandulát és a tortaforma aljába nyomkodtam. Eztán beraktam a sütőbe, hogy kicsit kiszáradjon (..vagy ki tudja miért? Valamiért logikusnak találtam ezt a lépést szösszenetnyi cukrásztapasztalatommal) de ez nem fontos lépés, ki lehet hagyni.

Összekevertem a többi összetevőt is és ráöntöttem a darált mandulára.

Aztán beraktam a sütőbe és 170 fokon kb. 40 percig sütöttem.

 

Tápanyagtartalma egy szeletnek (16 szeletre osztva):

Kcal: 107

F:11,4 g

Ch: 2, 3 g

Zs: 5,4 g

 fahéjjas sajttorta5

 

 

Andi aláírás

A hétvégi gasztro-hurrikán termése

… egyelőre csak képekben, de nemsokára jönnek a receptek is:)

Andi aláírás

Szinte szénhidrátmentes magos zsemle

Hétvégén óriási gasztro-hurrikán söpört át rajtam… Azt hiszem életemben összesen nem tettem-vettem ennyit a konyhában, mint most két nap alatt. Gyanakszom az ufókra… valami tuti nem stimmel velem…
Paleo zsemle no.1
Paleo zsemle no.2 (mert rögtön korrigálni kellett a receptet)
Gumicukor (egészséges ám!!).. ezt többször is
Palacsinta kakaós tésztával
Sajttorta no.1
Kókuszos protein szelet
Lenmagropogós
…és ma estére várom a barátnőm… megcsináljuk Sajttorta no.2-t…:)
Kezdem azzal, amire a legbüszkébb vagyok. A zsemle! Hát aaaz, az nagyon durván jó lett:)
Nincs még eget-verően  nagy tapasztalatom a szénhidrát csökkentett kenyerek és zsemlék sütése terén, de annál jobban örülök, hogy megtaláltam ezt a receptet. Fenemód elégedett vagyok, hogy nem kellett túl sokat tévelyegnem a nemcsak, hogy ehető, de kifejezetten finom szénhidrátmentes pék képződmények kikísérletezésének ingoványos talaján. A buci, amit sütöttem fenomenális! (Hímnemű Húsevő szerint is jó!!!- ez számomra mindig annak a mérőfoka, hogy normális ételeken szocializálódott egyének számára mennyire elfogadható a lefitneszesített végtermék.. )
Eddigi kenyereim, már amelyik sikerült, mind elég szárazak és tömörek voltak, amihez egyébként hozzászokhattunk rendes boltban vásárolt daraboknál is. Azok közül is némelyik jobban hajaz egy ízlésesen szeletelt, kokszos tégladarabhoz, mint élelmiszerhez, de ez még normális jelenségnek is számít az e fajta termékeknél.
De eeez, ez nem aaaaz! Ez hihetetlen szalonképes megjelenésű, és borzasztóan finom is, szerintem sokkal-sokkal finomabb, mint a sima  fehér kenyér… az előbb említett nagyüzemi darabokról meg aztán említést se tegyünk, ami az ízüket illeti.  Az állaga pedig…hmmmm.. Kívül ropogós, belül pedig puha, és omlós:)
A recept ötletet itt találtam, és meg is sütöttem nyomban (…hahh… már az is durva, hogy ezt megtehettem. Hogy csak úgy gondolok egyet, nézek egy receptet, és nini…van itthon minden, ami kell hozzá… nem csak a mustár, meg a ketchup kacsingat rám magányosan a hűtőből. Ilyenkor eszembe jut világcuki nagypapám, hogy milyen büszke lenne rám, hogy egész megemberesedtem, és olyan normális háziasszonyos dolgok pattannak ki a fejemből..)
Az eredeti egy paleo recept egyébként, amik közt nagyon jó ötleteket lehet találni, ha valaki a gabona mellőzésével szeretne sütni-főzni. Nekem viszont ezekben nem annyira tetszik, hogy eléggé szabadosan állnak a zsír kérdéshez. Ezért rögtön az első próba után,  nekiláttam kifejleszteni egy lájtosabb verziót, és tadaaaaam… sikerült elsőre:))
 
Íme a hozzávalók 5-6 darabhoz:
(kisebb lesz, mint egy rendes zsemle, de a tömörsége miatt nagyon laktató)
 
1 egész tojás
2 tojásfehérje
1 evőkanál útifű maghéj
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál citromlé
1 púpos evőkanál szezámliszt
1 púpos evőkanál lenmagliszt
2 púpos evőkanál kókuszliszt
1 púpos evőkanál szójafehérje izolátum
1 teáskanál lenmag
1 evőkanál lenmagpehely
kb.1 dl víz
1 lapos evőkanál kókuszzsír
a tetejére tetszés szerint magok
Elkészítés:
A tojásokat és a vizet összekeverem villával, majd hozzáadom a magliszteket, a lenmagot, a lenmagpelyhet, útifű maghéjat, sót, és a kókuszzsírt felolvasztva. Addig keverem, míg homogén nem lesz, majd beleszórom a sütőport és közvetlenül ráöntöm a citromlevet, ettől a sütőpor kicsit felfut, gyorsan elkeverem. Nyúlós, viszonylag lágy tésztát kapunk, amit nem kézzel formázunk gömböcökké, hanem két vizes kanállal. Sütőpapírra halmozzuk a kb.6-8 cm-es bucikat, megszórjuk magokkal, lekenjük tojássárgájával és 200 fokos sütőben kb.15-20 percig sütjük. A magas hőfoktól fog gyorsan megnőni, és így lesz kívül jó ropogós, belül pedig puha és omlós.
Ha esetleg megmaradna, 3-4 napig hűtőben eláll…de tuti nem marad belőle:)
Ja…és tök fontos! Kb. 5 perc az egészet összedobni, és aztán 20 perc múlva lehet a meleg zsemlét enni:)
 
Tápanyagtartalom: 
az egésznek: Kcal: 515 , F: 39 g, CH: 12 g, Zsír: 35 g
egy darabnak, ha 6 zsemlét csinálok: Kcal: 85,8 , F: 6,5 g, CH: 2 g!!!, Zsír: 5,8 g
Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

 

Fehérjedús-extra low carb- alig kalóriás sós palacsinta

Tegnap rendkívül büszkén újságoltam ekto/mezomorf testalkatú, csülkös-pacalt zsíros kenyérrel tunkoló életem párjának (aki hatásomra azért zöldséget is fogyaszt elég sűrűn… ha mást nem, kovászos uborkát), hogy nézze meg, mit sikerült összehoznom ebédre, és képzelje, csak 200 kcal az egész!!! Mindezt széles vigyorral, dagadó mellkassal nyomatékosítva…mire flegmán vállat vont, és közölte, hogy őt ez annyira nem villanyozza fel, bocsi, mert ő bármit ehet….. pff…nem is pff, pfffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff!!!!!!!!!!!!
Tudom-tudom, szakmámból kifolyólag kötelességem lenne együtt érezni azokkal, akiknek pont az ellenkezője a problémája, azaz hogy nem tudnak hízni. De most komolyan. Kegyetlenség elvárni őszinte együttérzést olyantól (pl tőlem), aki fél életét a kalóriaszámlálásnak kell szentelje, olyanokkal szemben, akik nem tudnak annyi kakaós csigát, aranygaluskát, csokispuddingostejszínhabosfagyissajttortát magukba tömni, hogy egy grammot is felszednének. Hát igen…! Egy könnycsepp is lecsordult az arcomon, ahogy belegondoltam…:/
Persze biztos rossz, hogy folyton enni kell, mert a vér így állandóan az ember gyomrában van és biztos akadályozza például a szellemi munkát, na de én sem döntögetek intellektuális csúcsokat, amikor épp kiesik a szemem az éhségtől…Ok, ne nyissunk vitát, hogy kinek rosszabb… NEKÜNK!!:)

Szóval találtam egy receptet az előbbiekben már említett blogon, amit kicsit átgondolva méginkább lefogyasztottam Ch szempontból, és jelentem nagyon jó lett az eredmény!
Egyrészt nagyon laktató, másrészt finom…. még a kedves pacalevő is aszondta, úgyhogy ez tuti azt jelenti, hogy mindenképpen alkalmas normális emberi fogyasztásra:)

 

Íme a recept:

Hozzávalók:
4 db tojásfehérje
5 g lenmagliszt
5 g zabliszt
2 g útifű maghéj por/ psyllium husk (úgy hangzik, mintha nehéz lenne beszerezni, de bioboltban tuti van!)
fokhagymás vagy sima só, bors

Össze kell kutyulni a hozzávalókat, és kisütni, mint egy palacsintát. Én két db-ot szoktam csinálni belőle.

 

A két palacsinta tápanyagtartalma összesen:


Kcal: 101
F: 14,65
Ch: 3,5
Zs: 0,7

Eztán fűszerezett zsírszegény túróval, sonkával, salátával szoktam megtölteni, de ez bármi lehet, amit szerettek.

 

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Lenmaglisztes LOW CARB kenyér

Juhúúúú! (  őrjöngő tombolás és tapsvihar)
Sikerült!! Kijavítottam a múltkori malőrt, és most nagyon pofás kis kenyeret sikerült megalkotnom.
Az ötletet erről a blogról vettem, de aszerint, hogy mi volt otthon, kicsit alakítottam.
A tanulság a múltkori esetből:
A bögre, azaz az angol cup, nem 250 g-t jelöl, hanem térfogatot… így az egy bögre lenmagliszt csak 100 g, és nem 250…. neeembaaaaj! Az előző kenyerem jó lett volna ajtótámasznak… ha nem eszem meg… de megettem… mi az nekem? Hihetetlen íz és állagtolerancia alakult ki bennem hosszú évek sanyargató diétái folytán.

Az ok, amiért egyébként elkezdtem ilyen kenyér receptek után keresgélni, az az volt, hogy bár lehet kapni hasonló tulajdonságokkal bíró termékeket, egyrészt drágák, másrészt nem tud(hat)juk pontosan, mi van benne. Harmadrészt én nem laktam jól tőlük (itt egy bizonyos mostanában agyonreklámozott zsemlére gondolok pl, aminek nagy része levegő, ennek folytán nem túl laktató)… amúgy az említett zsemle kitalálójával semmi bajom!!, sokszor fogyasztom a termékeiket, és “aki nekem ételt-italt adott, annak neve legyen áldott”..
De ha meg tudom csinálni magamnak, és olcsóbb és jobb is lesz, és a mostanában őrjöngő háziasszony hormonjaimat is kiegyensúlyozza, akkor miért ne.

 

Szóval, amit beleraktam: 

1 bögre lenmagliszt
3/4 bögre darált szójagranulátum( szójaliszt helyett, mert az nem volt itthon)
1 evőkanál lenmag
5 tojásfehérje
1 egész tojás
1-1 tk só és sütőpor

 

Tápanyagtartalma összesen (fél kilós kis cipó lett belőle, amit kb. 12 szeletre osztani):

Kcal: 843
F: 80 g
Ch: 53 g (szóval egy szeletben nincs 5 g se!!!)
Zs: 19 g

 Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Gasztro-sokk és csokis protein golyók


Egy ideje az öregedés csalhatatlan jeleit vélem felfedezni magamon. Például van egy függőleges ránc a homlokomon!!!..jesszusom, botoxot neki!! … és tőlem eddig abszolúte távol álló dolgok iránt kezdek egészen belülről fakadó önkéntes késztetést érezni… Mint például a sütés-főzés…???!!! Én? Én, aki egy éve még egy saláta időigényes elkészítésére sem pazarolta drága idejét. Jó volt az a répa csak úgy simán megpucolva, harapva, meg mellé az alma és a konzerv tonhal dobozból!!!… Merthogy ugyanoda megy úgyis… Semmiféle értelmét nem leltem, ennél több energiát fektetni az étkezésembe. De már ez is haladás volt, ahhoz képest, amit harmatos zsengeborsó koromban követtem el a gasztronómia ellen, amikor is különféle “kúrákat” váltogattam egy -két hetente, puszta lustaságból. Volt például virsli-hét, kukoricapehely-hét, bélszínroló-hét, amikor csak és kizárólag ezeket fogyasztottam, megspórolva ezzel az étkezésre pazarolt gondolatok energiáját… Mert mennyi értelmesebb dologra kellett ez a sok kalória ugyebár, akkor 18 évesen.. (hjajj, régi gondtalan, szép idők, amikor még Fantás vodka-narancs volt a menő/ü nálam, és nem értettem, milyen megfontolásból isznak a nálam felnőttebbek erjedt szőlőlevet… bezzeg most…)
Na szóval eme gyalázatosan igénytelen gasztro-múlthoz képest az, hogy tegnap például őszinte lelkesedéssel rohantam a piacra, hogy lenmaglisztet vegyek egy újonnan felfedezett majdnem szénhidrátmentes, proteines kenyérrecept kikísérletezéséhez, az már-már hihetetlen fejlődésnek tekinthető étkezésem evolúciójában. A hozzáállásommal nincs baj, rég voltam ilyen lelkes, és furcsamód kikapcsolódásnak érzem a konyhai tüsténkedést ..a tehetségem kétséges… nem annyira blogra való, ami kisült az első próbálkozásból:/.. de már kivizsgáltam az ügyet, és megtaláltam a rákfenét, akadt egy kis probléma az angol mértékegység átszámításával, ami miatt megtörtént a sajnálatos eset, és a kenyerem csúnyán összeesett..hm ez rímelt, vahaha… a hétvégén újratesztelek, és ha valami szalonképes dolog sikerül belőle, fel is rakom ide.
Ennek a hirtelen jött érdeklődésnek köszönhetően világrengető felfedezést tettem a világhálón. Találtam egy blogot, ami tele van fitneszes- magas fehérje- alacsony, majdnem szénhidrátmentes kenyér és SÜTI!!!!! receptekkel, a sajttortán keresztül, a cupcake-en át, a  palacsintáig pffff…van minden, aminek eddig még a sima látványától is híztam. Áldott legyen a blogszerző, Anna Sward neve. Ilyen gyorsan még sosem zártam a szívembe senkit:)

 

Mivel azon nem ritka szerencsétlen flótások körét bővítem én is, akiket hízékony alkatuk mellett még mérhetetlen édesszájúsággal is sújtott a sors, elmondhatatlan boldogság a tudat, hogy némi kreativitással és jó-jóóóóó, egy kevés kompromisszummal azért van megoldás olyan esetekre, amikor bezombult tudattal ácsingózunk valami édesség után… mert van ilyen, hajjajjj! Amikor egyszerűen nem tudsz másra gondolni, mert kis cukros rózsaszín fánkocskák táncolnak a szemed előtt, és úgy érzed, hogy ha azonnal nem viszel be valami szénhidrátot, tuti, hogy az agyad atomjaira hullik… egész éjjel palacsintákról, meg sajttortákról álmodsz, és úgy ébredsz, hogy már álmodban majdnem éhen haltál…. na és ilyenkor nincs az az akaraterő, ami megakadályozna abban, hogy még mamuszban-pizsiben ne másszak fel a konyhaszekrényre, hogy elérjem a legeslegfelső polcra rejtett Nutellát, amit persze én tettem oda a biztonság kedvéért, hogy ne is lássam… de mit nekem szekrény, ilyenkor simán kiállnék pusztakezes földharcra Fekete Lacival szemben is, csak megszerezzem a prédát.
Na, hát kicsit lehet, hogy elragadtattam magam, pedig ez így igaz, ahogy mondom… minden szó :/
Szóval elhatározásom szilárd, mostantól minden héten kísérletezem, és a sikeres akciók eredményét megosztom itt a nagyérdeművel, hátha léteznek rajtam kívül ezen a bolygón még hasonlóan mostoha sorsú és genetikájú egyedek, akik ugyanígy élethosszig tartó kalóriaszámolgatásra kárhoztattak. 

 


Az első, szerény kis próbálkozásom itt is van.
Jóóó, hát nem csaptam bele nagyon a lecsóba, ez egy igazán marha egyszerű cucc, viszont helyettesíthető vele, az általam is oly kedvelt proteinszelet, amit olyankor eszem, amikor már ölni tudnék valami csokiért. Csak hát borsos ára mellet még a szénhidráttartalma is elég magas, szóval szinte olyan, mintha fehérjével turbózott Mars csokit ennél….. csak még több kalória van benne…

A hozzávalók:

30 g étcsokis whey protein
40 g lenmagliszt ( a eredeti receptben zabliszt volt, de abban sokkal több a Ch)
3 tk zsírszegény kakaópor

Ezeket simán össze kell keverni, és evőkanalanként adagolni hozzá a vizet, hogy nehogy túl híg legyen, mert eztán golyókat kell belőle formálni.

Mivel nem lett elég édes, én utána még pici forró vízben feloldottam pár szem édesítőt, és annyi kakaóport szórtam bele, hogy bele tudjam forgatni a golyókat, így lett rajta egy édes “csokimáz” Egyébként felolvasztott étcsokiba is bele lehet forgatni, de én még óvatos vagyok, nem akarok rögtön elkárhozni:)

A lenmagliszt helyett legközelebb tuti kókuszlisztet használnék, mert sokkal finomabb lenne(.. bár kicsit több benne a Ch, és kevesebb a fehérje, de még így is sokkal jobb, mint a bolti)


Tápanyag tartalma egy golyónak (ha 8-at csinálsz belőle):

Kcal: 34
F: 4,6
Ch:0,5
Zs: 0,83
 
A végtermék bárminemű hasonlósága Miki egérhez, pusztán a véletlen műve! 



 

Rainy Day in the ROOM

by ANDI

Gasztrofitnesz 2.0, avagy itt van az ősz, itt van újra...

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy ma délelőtt két vendégnek sem sikerült megérkeznie az edzésre. Esik pár csepp eső, megőrül a város, közlekedni, parkolni képtelenség.
A ROOMban a szokásos jó illat, eszegetem a tízórai almám. Azon morfondírozok, mivel üssem el a rengeteg rám szakadt szabadidőt. Ekkor Andi rám néz, és azt mondja: ő úgy enne egy kis tortilla tekercset. Nem csinálunk? És akkor BAMMMM jött az ötlet, hogy éppen ideje tovább dolgoznunk a gasztrofitnesz koncepción, újabb ételt kellene fitnesz kompatibilissé tenni. A sajttorta is nagy sikert aratott, ebből sem lehet baj. Persze pusztán csak a mindent elsöprő hivatástudatunk miatt indultunk el bevásárolni, nem azért mert ebben a szutyok időben valami finomra vágytunk. Nem, nem azért!!
Elindulunk. Kint zuhog az eső. Andi dokumentálja az utat a ROOM-tól a Tesco-ig. Ő már azon gondolkodik milyen szögből, milyen fénnyel fogja fotózni az ételt. Nekem azon jár az eszem, hogy mi legyen a tortillában? Mivel elérhető közelségben csak (leírni is szörnyű) fehérlisztes torilla lapokat kapni, így úgy döntöttem, hogy azt is magam gyártom. Azonban hagyományosan ugyebár a tortilla laphoz nem kevés zsiradékot kellene használni (zsír, vagy sütőmargarin), az meg ugye nálunk fel sem merülhet, így ki kellett találnom valami alternatívát. Ekkor pattant ki az ötlet a fejemből, hogy a palacsintatészta is tökéletesen megfelelhet erre a célra, ha kicsit sűrűbbre keverem. Nem lesz teljesen ugyanaz, Mexikóban hivatalos gyásznap lesz a mai, de merjünk kreatívak lenni…
Megvettük a hozzávalókat, háttérben szól a Budapest Bár, egyes dalszövegek betalálnak, ezen jókat nevetünk, közben Andinak kiosztom kiskuktás feladatait. Mesterien vágja a paradicsomot!
Akkor ugorjunk neki a hamis tortillanak. Nem, nem is hamis, csak más. Legyen ROOMtilla.
Lazán felvertem villával két tojást egy nagy csipet sóval, két evőkanál olivaolajjal, hozzá öntöttem egy bögre teljeskiörlésű lisztet, majd annyi vizet, amitől jó sűrű, kb puding állagú tésztát kaptam. Forró, kiolajozott serpenyőbe lapogattam a masszát egy kanál hátával, majd igen lassú tűzön átsütöttem az egyik, majd a másik oldalt. Fontos hogy nagyon kis lángon süssük, mivel a palacsintánál vaskosabb a tészta, ezért nagy a veszély, hogy kívül szénné ég, belül nyers marad…
Ja ebből a mennyiségből két jó nagy lapótya lett(ha nagyon igyekszem,akkor hármat is ki lehetett volna hozni belőle.
Ja hogy végül mi lett a töltelék?
Avokádós csirke!Tele tápanyaggal, tele ízzel, tele gyönyörű színekkel.
Ehhez kellett 4 paradicsom, két szép érett avokádó, fél vöröshagyma, 1 lime leve, egy csokor petrezselyem, 1 csirkemell. Mivel friss koriandert mission impossible találni a környéken, ezért elveimmel merőben ellentétesen kész fűszerkeveréket vettem, kifejezett fajitashoz valót, mert ebben van koriander is, és minden más amit amúgy magam raknék bele (kivéve az ízfokozókat…).
Szóval Andi szorgosan felkockázta a paradicsomokat, a leveses részt kivágattam vele, mert az csak eláztatná. Mármint a tölteléket. Az avokádót is hasonló méretűre vágta. E két tüneményt, a felaprított petrezselyemmel, az 1 evőkanál olivaolajjal, és a lime levével összekevertem. Táddddámmm ez kész is. Ja izé,sóztam,borsoztam,és kapott egy kis fajitas fűszerkeveréket is a nyakába. Majd jött a csirke, szép csinos kis kockákra vágta, a hagymát pedig szép apróra. Egy serpenyőben 2 evőkanál olivaolajjal , és a fajitas fűszerkeverékkel összekevertem a hagymát és a husit, majd szépen megpirítottam. Eközben Andi fotóz rendületlenül. Gyorsan egy kis öntetet is összedobtam …. hamár…
Tejföllel lenne az igazi, de mivel erős jellemek vagyunk, natúr joghurtot használtam, egy kis sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítve.
A ROOMtillákat szép ducira megtöltöttem az avokádós szutyival és a hússal. Feltekertem, tálaltam, megöntöztem joghurttal. Majd éhen vesztem már, de Andi még megdizájnolta kicsit, majd a végeredményt is lefotózta.
Finom lett, jól esett. Ajánlom 🙂
A desszert pedig egy jó kis eső űző edzés lesz este 🙂
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!