Egy ideje az öregedés csalhatatlan jeleit vélem felfedezni magamon. Például van egy függőleges ránc a homlokomon!!!..jesszusom, botoxot neki!! … és tőlem eddig abszolúte távol álló dolgok iránt kezdek egészen belülről fakadó önkéntes késztetést érezni… Mint például a sütés-főzés…???!!! Én? Én, aki egy éve még egy saláta időigényes elkészítésére sem pazarolta drága idejét. Jó volt az a répa csak úgy simán megpucolva, harapva, meg mellé az alma és a konzerv tonhal dobozból!!!… Merthogy ugyanoda megy úgyis… Semmiféle értelmét nem leltem, ennél több energiát fektetni az étkezésembe. De már ez is haladás volt, ahhoz képest, amit harmatos zsengeborsó koromban követtem el a gasztronómia ellen, amikor is különféle “kúrákat” váltogattam egy -két hetente, puszta lustaságból. Volt például virsli-hét, kukoricapehely-hét, bélszínroló-hét, amikor csak és kizárólag ezeket fogyasztottam, megspórolva ezzel az étkezésre pazarolt gondolatok energiáját… Mert mennyi értelmesebb dologra kellett ez a sok kalória ugyebár, akkor 18 évesen.. (hjajj, régi gondtalan, szép idők, amikor még Fantás vodka-narancs volt a menő/ü nálam, és nem értettem, milyen megfontolásból isznak a nálam felnőttebbek erjedt szőlőlevet… bezzeg most…)
Na szóval eme gyalázatosan igénytelen gasztro-múlthoz képest az, hogy tegnap például őszinte lelkesedéssel rohantam a piacra, hogy lenmaglisztet vegyek egy újonnan felfedezett majdnem szénhidrátmentes, proteines kenyérrecept kikísérletezéséhez, az már-már hihetetlen fejlődésnek tekinthető étkezésem evolúciójában. A hozzáállásommal nincs baj, rég voltam ilyen lelkes, és furcsamód kikapcsolódásnak érzem a konyhai tüsténkedést ..a tehetségem kétséges… nem annyira blogra való, ami kisült az első próbálkozásból:/.. de már kivizsgáltam az ügyet, és megtaláltam a rákfenét, akadt egy kis probléma az angol mértékegység átszámításával, ami miatt megtörtént a sajnálatos eset, és a kenyerem csúnyán összeesett..hm ez rímelt, vahaha… a hétvégén újratesztelek, és ha valami szalonképes dolog sikerül belőle, fel is rakom ide.
Ennek a hirtelen jött érdeklődésnek köszönhetően világrengető felfedezést tettem a világhálón. Találtam egy blogot, ami tele van fitneszes- magas fehérje- alacsony, majdnem szénhidrátmentes kenyér és SÜTI!!!!! receptekkel, a sajttortán keresztül, a cupcake-en át, a palacsintáig pffff…van minden, aminek eddig még a sima látványától is híztam. Áldott legyen a blogszerző, Anna Sward neve. Ilyen gyorsan még sosem zártam a szívembe senkit:)
Mivel azon nem ritka szerencsétlen flótások körét bővítem én is, akiket hízékony alkatuk mellett még mérhetetlen édesszájúsággal is sújtott a sors, elmondhatatlan boldogság a tudat, hogy némi kreativitással és jó-jóóóóó, egy kevés kompromisszummal azért van megoldás olyan esetekre, amikor bezombult tudattal ácsingózunk valami édesség után… mert van ilyen, hajjajjj! Amikor egyszerűen nem tudsz másra gondolni, mert kis cukros rózsaszín fánkocskák táncolnak a szemed előtt, és úgy érzed, hogy ha azonnal nem viszel be valami szénhidrátot, tuti, hogy az agyad atomjaira hullik… egész éjjel palacsintákról, meg sajttortákról álmodsz, és úgy ébredsz, hogy már álmodban majdnem éhen haltál…. na és ilyenkor nincs az az akaraterő, ami megakadályozna abban, hogy még mamuszban-pizsiben ne másszak fel a konyhaszekrényre, hogy elérjem a legeslegfelső polcra rejtett Nutellát, amit persze én tettem oda a biztonság kedvéért, hogy ne is lássam… de mit nekem szekrény, ilyenkor simán kiállnék pusztakezes földharcra Fekete Lacival szemben is, csak megszerezzem a prédát.
Na, hát kicsit lehet, hogy elragadtattam magam, pedig ez így igaz, ahogy mondom… minden szó :/
Szóval elhatározásom szilárd, mostantól minden héten kísérletezem, és a sikeres akciók eredményét megosztom itt a nagyérdeművel, hátha léteznek rajtam kívül ezen a bolygón még hasonlóan mostoha sorsú és genetikájú egyedek, akik ugyanígy élethosszig tartó kalóriaszámolgatásra kárhoztattak.
Az első, szerény kis próbálkozásom itt is van.
Jóóó, hát nem csaptam bele nagyon a lecsóba, ez egy igazán marha egyszerű cucc, viszont helyettesíthető vele, az általam is oly kedvelt proteinszelet, amit olyankor eszem, amikor már ölni tudnék valami csokiért. Csak hát borsos ára mellet még a szénhidráttartalma is elég magas, szóval szinte olyan, mintha fehérjével turbózott Mars csokit ennél….. csak még több kalória van benne…
A hozzávalók:
30 g étcsokis whey protein
40 g lenmagliszt ( a eredeti receptben zabliszt volt, de abban sokkal több a Ch)
3 tk zsírszegény kakaópor
Ezeket simán össze kell keverni, és evőkanalanként adagolni hozzá a vizet, hogy nehogy túl híg legyen, mert eztán golyókat kell belőle formálni.
Mivel nem lett elég édes, én utána még pici forró vízben feloldottam pár szem édesítőt, és annyi kakaóport szórtam bele, hogy bele tudjam forgatni a golyókat, így lett rajta egy édes “csokimáz” Egyébként felolvasztott étcsokiba is bele lehet forgatni, de én még óvatos vagyok, nem akarok rögtön elkárhozni:)
A lenmagliszt helyett legközelebb tuti kókuszlisztet használnék, mert sokkal finomabb lenne(.. bár kicsit több benne a Ch, és kevesebb a fehérje, de még így is sokkal jobb, mint a bolti)
Tápanyag tartalma egy golyónak (ha 8-at csinálsz belőle):
