Gasztrofitnesz in the ROOM

Fehérjedús-extra low carb- alig kalóriás sós palacsinta

Tegnap rendkívül büszkén újságoltam ekto/mezomorf testalkatú, csülkös-pacalt zsíros kenyérrel tunkoló életem párjának (aki hatásomra azért zöldséget is fogyaszt elég sűrűn… ha mást nem, kovászos uborkát), hogy nézze meg, mit sikerült összehoznom ebédre, és képzelje, csak 200 kcal az egész!!! Mindezt széles vigyorral, dagadó mellkassal nyomatékosítva…mire flegmán vállat vont, és közölte, hogy őt ez annyira nem villanyozza fel, bocsi, mert ő bármit ehet….. pff…nem is pff, pfffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff!!!!!!!!!!!!
Tudom-tudom, szakmámból kifolyólag kötelességem lenne együtt érezni azokkal, akiknek pont az ellenkezője a problémája, azaz hogy nem tudnak hízni. De most komolyan. Kegyetlenség elvárni őszinte együttérzést olyantól (pl tőlem), aki fél életét a kalóriaszámlálásnak kell szentelje, olyanokkal szemben, akik nem tudnak annyi kakaós csigát, aranygaluskát, csokispuddingostejszínhabosfagyissajttortát magukba tömni, hogy egy grammot is felszednének. Hát igen…! Egy könnycsepp is lecsordult az arcomon, ahogy belegondoltam…:/
Persze biztos rossz, hogy folyton enni kell, mert a vér így állandóan az ember gyomrában van és biztos akadályozza például a szellemi munkát, na de én sem döntögetek intellektuális csúcsokat, amikor épp kiesik a szemem az éhségtől…Ok, ne nyissunk vitát, hogy kinek rosszabb… NEKÜNK!!:)

Szóval találtam egy receptet az előbbiekben már említett blogon, amit kicsit átgondolva méginkább lefogyasztottam Ch szempontból, és jelentem nagyon jó lett az eredmény!
Egyrészt nagyon laktató, másrészt finom…. még a kedves pacalevő is aszondta, úgyhogy ez tuti azt jelenti, hogy mindenképpen alkalmas normális emberi fogyasztásra:)

 

Íme a recept:

Hozzávalók:
4 db tojásfehérje
5 g lenmagliszt
5 g zabliszt
2 g útifű maghéj por/ psyllium husk (úgy hangzik, mintha nehéz lenne beszerezni, de bioboltban tuti van!)
fokhagymás vagy sima só, bors

Össze kell kutyulni a hozzávalókat, és kisütni, mint egy palacsintát. Én két db-ot szoktam csinálni belőle.

 

A két palacsinta tápanyagtartalma összesen:


Kcal: 101
F: 14,65
Ch: 3,5
Zs: 0,7

Eztán fűszerezett zsírszegény túróval, sonkával, salátával szoktam megtölteni, de ez bármi lehet, amit szerettek.

 

Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Lenmaglisztes LOW CARB kenyér

Juhúúúú! (  őrjöngő tombolás és tapsvihar)
Sikerült!! Kijavítottam a múltkori malőrt, és most nagyon pofás kis kenyeret sikerült megalkotnom.
Az ötletet erről a blogról vettem, de aszerint, hogy mi volt otthon, kicsit alakítottam.
A tanulság a múltkori esetből:
A bögre, azaz az angol cup, nem 250 g-t jelöl, hanem térfogatot… így az egy bögre lenmagliszt csak 100 g, és nem 250…. neeembaaaaj! Az előző kenyerem jó lett volna ajtótámasznak… ha nem eszem meg… de megettem… mi az nekem? Hihetetlen íz és állagtolerancia alakult ki bennem hosszú évek sanyargató diétái folytán.

Az ok, amiért egyébként elkezdtem ilyen kenyér receptek után keresgélni, az az volt, hogy bár lehet kapni hasonló tulajdonságokkal bíró termékeket, egyrészt drágák, másrészt nem tud(hat)juk pontosan, mi van benne. Harmadrészt én nem laktam jól tőlük (itt egy bizonyos mostanában agyonreklámozott zsemlére gondolok pl, aminek nagy része levegő, ennek folytán nem túl laktató)… amúgy az említett zsemle kitalálójával semmi bajom!!, sokszor fogyasztom a termékeiket, és “aki nekem ételt-italt adott, annak neve legyen áldott”..
De ha meg tudom csinálni magamnak, és olcsóbb és jobb is lesz, és a mostanában őrjöngő háziasszony hormonjaimat is kiegyensúlyozza, akkor miért ne.

 

Szóval, amit beleraktam: 

1 bögre lenmagliszt
3/4 bögre darált szójagranulátum( szójaliszt helyett, mert az nem volt itthon)
1 evőkanál lenmag
5 tojásfehérje
1 egész tojás
1-1 tk só és sütőpor

 

Tápanyagtartalma összesen (fél kilós kis cipó lett belőle, amit kb. 12 szeletre osztani):

Kcal: 843
F: 80 g
Ch: 53 g (szóval egy szeletben nincs 5 g se!!!)
Zs: 19 g

 Ezentúl itt találod a legújabbak receptjeimet : https://lowcarblab.cafeblog.hu/

Gasztro-sokk és csokis protein golyók


Egy ideje az öregedés csalhatatlan jeleit vélem felfedezni magamon. Például van egy függőleges ránc a homlokomon!!!..jesszusom, botoxot neki!! … és tőlem eddig abszolúte távol álló dolgok iránt kezdek egészen belülről fakadó önkéntes késztetést érezni… Mint például a sütés-főzés…???!!! Én? Én, aki egy éve még egy saláta időigényes elkészítésére sem pazarolta drága idejét. Jó volt az a répa csak úgy simán megpucolva, harapva, meg mellé az alma és a konzerv tonhal dobozból!!!… Merthogy ugyanoda megy úgyis… Semmiféle értelmét nem leltem, ennél több energiát fektetni az étkezésembe. De már ez is haladás volt, ahhoz képest, amit harmatos zsengeborsó koromban követtem el a gasztronómia ellen, amikor is különféle “kúrákat” váltogattam egy -két hetente, puszta lustaságból. Volt például virsli-hét, kukoricapehely-hét, bélszínroló-hét, amikor csak és kizárólag ezeket fogyasztottam, megspórolva ezzel az étkezésre pazarolt gondolatok energiáját… Mert mennyi értelmesebb dologra kellett ez a sok kalória ugyebár, akkor 18 évesen.. (hjajj, régi gondtalan, szép idők, amikor még Fantás vodka-narancs volt a menő/ü nálam, és nem értettem, milyen megfontolásból isznak a nálam felnőttebbek erjedt szőlőlevet… bezzeg most…)
Na szóval eme gyalázatosan igénytelen gasztro-múlthoz képest az, hogy tegnap például őszinte lelkesedéssel rohantam a piacra, hogy lenmaglisztet vegyek egy újonnan felfedezett majdnem szénhidrátmentes, proteines kenyérrecept kikísérletezéséhez, az már-már hihetetlen fejlődésnek tekinthető étkezésem evolúciójában. A hozzáállásommal nincs baj, rég voltam ilyen lelkes, és furcsamód kikapcsolódásnak érzem a konyhai tüsténkedést ..a tehetségem kétséges… nem annyira blogra való, ami kisült az első próbálkozásból:/.. de már kivizsgáltam az ügyet, és megtaláltam a rákfenét, akadt egy kis probléma az angol mértékegység átszámításával, ami miatt megtörtént a sajnálatos eset, és a kenyerem csúnyán összeesett..hm ez rímelt, vahaha… a hétvégén újratesztelek, és ha valami szalonképes dolog sikerül belőle, fel is rakom ide.
Ennek a hirtelen jött érdeklődésnek köszönhetően világrengető felfedezést tettem a világhálón. Találtam egy blogot, ami tele van fitneszes- magas fehérje- alacsony, majdnem szénhidrátmentes kenyér és SÜTI!!!!! receptekkel, a sajttortán keresztül, a cupcake-en át, a  palacsintáig pffff…van minden, aminek eddig még a sima látványától is híztam. Áldott legyen a blogszerző, Anna Sward neve. Ilyen gyorsan még sosem zártam a szívembe senkit:)

 

Mivel azon nem ritka szerencsétlen flótások körét bővítem én is, akiket hízékony alkatuk mellett még mérhetetlen édesszájúsággal is sújtott a sors, elmondhatatlan boldogság a tudat, hogy némi kreativitással és jó-jóóóóó, egy kevés kompromisszummal azért van megoldás olyan esetekre, amikor bezombult tudattal ácsingózunk valami édesség után… mert van ilyen, hajjajjj! Amikor egyszerűen nem tudsz másra gondolni, mert kis cukros rózsaszín fánkocskák táncolnak a szemed előtt, és úgy érzed, hogy ha azonnal nem viszel be valami szénhidrátot, tuti, hogy az agyad atomjaira hullik… egész éjjel palacsintákról, meg sajttortákról álmodsz, és úgy ébredsz, hogy már álmodban majdnem éhen haltál…. na és ilyenkor nincs az az akaraterő, ami megakadályozna abban, hogy még mamuszban-pizsiben ne másszak fel a konyhaszekrényre, hogy elérjem a legeslegfelső polcra rejtett Nutellát, amit persze én tettem oda a biztonság kedvéért, hogy ne is lássam… de mit nekem szekrény, ilyenkor simán kiállnék pusztakezes földharcra Fekete Lacival szemben is, csak megszerezzem a prédát.
Na, hát kicsit lehet, hogy elragadtattam magam, pedig ez így igaz, ahogy mondom… minden szó :/
Szóval elhatározásom szilárd, mostantól minden héten kísérletezem, és a sikeres akciók eredményét megosztom itt a nagyérdeművel, hátha léteznek rajtam kívül ezen a bolygón még hasonlóan mostoha sorsú és genetikájú egyedek, akik ugyanígy élethosszig tartó kalóriaszámolgatásra kárhoztattak. 

 


Az első, szerény kis próbálkozásom itt is van.
Jóóó, hát nem csaptam bele nagyon a lecsóba, ez egy igazán marha egyszerű cucc, viszont helyettesíthető vele, az általam is oly kedvelt proteinszelet, amit olyankor eszem, amikor már ölni tudnék valami csokiért. Csak hát borsos ára mellet még a szénhidráttartalma is elég magas, szóval szinte olyan, mintha fehérjével turbózott Mars csokit ennél….. csak még több kalória van benne…

A hozzávalók:

30 g étcsokis whey protein
40 g lenmagliszt ( a eredeti receptben zabliszt volt, de abban sokkal több a Ch)
3 tk zsírszegény kakaópor

Ezeket simán össze kell keverni, és evőkanalanként adagolni hozzá a vizet, hogy nehogy túl híg legyen, mert eztán golyókat kell belőle formálni.

Mivel nem lett elég édes, én utána még pici forró vízben feloldottam pár szem édesítőt, és annyi kakaóport szórtam bele, hogy bele tudjam forgatni a golyókat, így lett rajta egy édes “csokimáz” Egyébként felolvasztott étcsokiba is bele lehet forgatni, de én még óvatos vagyok, nem akarok rögtön elkárhozni:)

A lenmagliszt helyett legközelebb tuti kókuszlisztet használnék, mert sokkal finomabb lenne(.. bár kicsit több benne a Ch, és kevesebb a fehérje, de még így is sokkal jobb, mint a bolti)


Tápanyag tartalma egy golyónak (ha 8-at csinálsz belőle):

Kcal: 34
F: 4,6
Ch:0,5
Zs: 0,83
 
A végtermék bárminemű hasonlósága Miki egérhez, pusztán a véletlen műve! 



 

Rainy Day in the ROOM

by ANDI

Gasztrofitnesz 2.0, avagy itt van az ősz, itt van újra...

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy ma délelőtt két vendégnek sem sikerült megérkeznie az edzésre. Esik pár csepp eső, megőrül a város, közlekedni, parkolni képtelenség.
A ROOMban a szokásos jó illat, eszegetem a tízórai almám. Azon morfondírozok, mivel üssem el a rengeteg rám szakadt szabadidőt. Ekkor Andi rám néz, és azt mondja: ő úgy enne egy kis tortilla tekercset. Nem csinálunk? És akkor BAMMMM jött az ötlet, hogy éppen ideje tovább dolgoznunk a gasztrofitnesz koncepción, újabb ételt kellene fitnesz kompatibilissé tenni. A sajttorta is nagy sikert aratott, ebből sem lehet baj. Persze pusztán csak a mindent elsöprő hivatástudatunk miatt indultunk el bevásárolni, nem azért mert ebben a szutyok időben valami finomra vágytunk. Nem, nem azért!!
Elindulunk. Kint zuhog az eső. Andi dokumentálja az utat a ROOM-tól a Tesco-ig. Ő már azon gondolkodik milyen szögből, milyen fénnyel fogja fotózni az ételt. Nekem azon jár az eszem, hogy mi legyen a tortillában? Mivel elérhető közelségben csak (leírni is szörnyű) fehérlisztes torilla lapokat kapni, így úgy döntöttem, hogy azt is magam gyártom. Azonban hagyományosan ugyebár a tortilla laphoz nem kevés zsiradékot kellene használni (zsír, vagy sütőmargarin), az meg ugye nálunk fel sem merülhet, így ki kellett találnom valami alternatívát. Ekkor pattant ki az ötlet a fejemből, hogy a palacsintatészta is tökéletesen megfelelhet erre a célra, ha kicsit sűrűbbre keverem. Nem lesz teljesen ugyanaz, Mexikóban hivatalos gyásznap lesz a mai, de merjünk kreatívak lenni…
Megvettük a hozzávalókat, háttérben szól a Budapest Bár, egyes dalszövegek betalálnak, ezen jókat nevetünk, közben Andinak kiosztom kiskuktás feladatait. Mesterien vágja a paradicsomot!
Akkor ugorjunk neki a hamis tortillanak. Nem, nem is hamis, csak más. Legyen ROOMtilla.
Lazán felvertem villával két tojást egy nagy csipet sóval, két evőkanál olivaolajjal, hozzá öntöttem egy bögre teljeskiörlésű lisztet, majd annyi vizet, amitől jó sűrű, kb puding állagú tésztát kaptam. Forró, kiolajozott serpenyőbe lapogattam a masszát egy kanál hátával, majd igen lassú tűzön átsütöttem az egyik, majd a másik oldalt. Fontos hogy nagyon kis lángon süssük, mivel a palacsintánál vaskosabb a tészta, ezért nagy a veszély, hogy kívül szénné ég, belül nyers marad…
Ja ebből a mennyiségből két jó nagy lapótya lett(ha nagyon igyekszem,akkor hármat is ki lehetett volna hozni belőle.
Ja hogy végül mi lett a töltelék?
Avokádós csirke!Tele tápanyaggal, tele ízzel, tele gyönyörű színekkel.
Ehhez kellett 4 paradicsom, két szép érett avokádó, fél vöröshagyma, 1 lime leve, egy csokor petrezselyem, 1 csirkemell. Mivel friss koriandert mission impossible találni a környéken, ezért elveimmel merőben ellentétesen kész fűszerkeveréket vettem, kifejezett fajitashoz valót, mert ebben van koriander is, és minden más amit amúgy magam raknék bele (kivéve az ízfokozókat…).
Szóval Andi szorgosan felkockázta a paradicsomokat, a leveses részt kivágattam vele, mert az csak eláztatná. Mármint a tölteléket. Az avokádót is hasonló méretűre vágta. E két tüneményt, a felaprított petrezselyemmel, az 1 evőkanál olivaolajjal, és a lime levével összekevertem. Táddddámmm ez kész is. Ja izé,sóztam,borsoztam,és kapott egy kis fajitas fűszerkeveréket is a nyakába. Majd jött a csirke, szép csinos kis kockákra vágta, a hagymát pedig szép apróra. Egy serpenyőben 2 evőkanál olivaolajjal , és a fajitas fűszerkeverékkel összekevertem a hagymát és a husit, majd szépen megpirítottam. Eközben Andi fotóz rendületlenül. Gyorsan egy kis öntetet is összedobtam …. hamár…
Tejföllel lenne az igazi, de mivel erős jellemek vagyunk, natúr joghurtot használtam, egy kis sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítve.
A ROOMtillákat szép ducira megtöltöttem az avokádós szutyival és a hússal. Feltekertem, tálaltam, megöntöztem joghurttal. Majd éhen vesztem már, de Andi még megdizájnolta kicsit, majd a végeredményt is lefotózta.
Finom lett, jól esett. Ajánlom 🙂
A desszert pedig egy jó kis eső űző edzés lesz este 🙂

Coming out – Egy hedonista személyi edző vallomásai

Sokan felteszik nekem a kérdést,hogy mégis mennyit szoktam edzeni, és miket eszem. Ilyenkor általában zavarba jövök, hogy vajon ha az igazat mondom, mennyire maradok hiteles? 🙂
Maradjunk annyiban,hogy a személyi edző is ember. Vannak eltökéltebbek, és lazábbak, vannak fanatikusok, és vannak megélhetési edzők …khmm…hogyan is fogalmazzak…3 alakformáló, és két has-láb-popsi óra után már komplett fitnesz gurunak érzik magukat, és mert 20 évesen ugye mindenki jól néz ki (most elmorzsoltam egy könnycseppet), így semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy személyi edzőnek hívják magukat (persze ettől idővel még válhat belőlük remek szakember) Elkanyarodtam. Szóval a kérdés az, hogy mi teszi az embert személyi edzővé. A kockás has? A diploma? Nekem az utóbbi van, az előbbi … csak volt…. :).
Nőből vagyok, tehát önmarcangban nincs hiány. A kockahas kérdéssel magam is nap mint nap megküzdök. Mert ugye adott egy alkat, egy genetika. És adott egy sportolói múlt, és egy halvány emlék az ember gyerekkori önmagáról… 🙂
Szakemberként azonban pontosan tudom,hogy genetikára fogni a plusz kilókat, önbecsapás….Még akkor is, ha van egy nővérem, akinek a pontos mása vagyok, leszámítva azt,hogy ő 3 gyerek után is lapos has, és feszes popsi boldog tulajdonosa (és hobbija a tortasütés és tortaevés…és a lehető legkevesebb testmozgás :)), én meg hát…. 🙂
De mitől is alakult ez így?
Távolról sem azért írom ezeket a sorokat,hogy mentegetőzzek, vagy könnyítsek a lelkiismeretemen (amúgy meg de, részben azért :)). Csak fontosnak érzem, hogy egy kicsit más szemszögből is megközelítsük az egészséges életmód témát. Mert ha az ember rászánja magát a mozgásra, akkor hirtelen elkezdik kockás hasak, feszes fenekek, hipertrendi edzőcuccok körülvenni. Az amúgy is hangya…lábnyira töpörödött önbizalmunk ilyenkor hajlamos tovább zsugorodni. Esetemben sincs ez másképp, hiszen az ember körbe van véve tökéletesebbnél, tökéletesebb testű kolleginákkal, és így bizony felmerül a kérdés -ahogy már a bevezetőben is írtam- vajon hol kezdődik a hitelesség?
Magam is nehezen írom le ezt a számot, de bizony 22 éve már, hogy egy percre sem hagytam abba a rendszeres testmozgást. Perpetuum mobile…mondhatni. Ebből ugye rengeteg évet kitesz a versenyszerű sport, és az ezzel járó szigorú életmód. Ez persze megmutatkozik az ember testén is. Tehát itt üt vissza az,hogy genetika ide vagy oda, bizonyított tény, hogy tudok én jól is kinézni…ha akarok…És most jó kinézet alatt, a kifejezetten szálkás testű, fitnesz edzői alkatot értek. Szóval akarok? Nem akarok. Mert pontosan tudom, hogy mivel jár. Volt szerencsém hozzá. Tényleg le a kalappal a “rubintrékák” előtt, mert az alacsony testzsírszázalékot elérni (és megtartani!!) borzasztóan nehéz feladat. Napi szintű robot-életmódot követel, percre és grammra pontosan beállított étkezéssel. Lehet azt mondani az edzőkre,hogy könnyű nekik hiszen ez a foglalkozásuk. De higgyétek el…nem könnyű az így sem…:).
De térjünk vissza a tárgyra, azaz hozzám. Mit is eszem? Hogyan is élek?
Azok akik ismernek, pontosan ismerik beteges, már-már mániákus kötődésem a gasztronómiához, és a főzéshez. Egy személyi edző, aki imád enni, imád főzni, és mindene az ízek? Igen, létezik. Én vagyok az…hogyan is egyeztetem mindezt össze?Nehezen… :). Szerencsémre alapvetően nagyon-nagyon szeretem a nyers zöldségeket, és ami egy másik embernek kész büntetés lenne megenni, nekem (és Marosvölgyi Andrea hű fegyvertársamnak) bizony maga a csoda. Oda vagyunk a friss zöldségekért, a ROOM-ban kilószámra fogy a répa, alma, uborka, és persze az elmaradhatatlan tonhal :). Nekünk ez a természetes, és ez a finom. Ugyanakkor az előbb említett gasztromániám nem elégszik meg azzal, hogy meghámozza az almát, vagy felszeleteli az uborkát. Többet akar. Sütni, főzni, blansírozni, dinsztelni, befőzni. Reggelire képes vagyok pusztán önszórakoztatásból, nekiállni villásreggelit készíteni. Palacsinta (low carb), rántotta, frissen sült zsemle (low carb…). Minden a hozzávalókon múlik. Persze vannak ételek, amiket lehetetlenség „diétásan” elkészíteni, hiszen az az ételnek a lelkét ölné meg. Ilyenek a klasszikus magyaros ételek (paprikás csirke nokedlivel, töltött káposzta stb), az olasz tészták stb stb stb. Persze ezeket is el lehet készíteni low carb és/ vagy low fat változatban, és még finomak is lesznek. De lássuk be, kinek esik jól ( tudat), hogy egy jó hangulatú baráti vacsorán, a kitűnő hőmérsékletű és évjáratú chardonnay mellé teljes kiőrlésű fusilit, zsírszegény zöldséges mártás „kell” belapátolni. Egyébként finom ez, de van, amikor a lakoma, az lakoma. Én ebben hiszek. Adjuk meg a császárnak,ami a császáré. Figyelek arra, amit eszem. Figyelek a minőségre. Ha felszalad 1-2 kg plusz, akkor kicsit jobban odacsapok az étrendemnek. De akkor sem vagyok hajlandó a kedvenc éttermemben lemondani a királyrákos pad thai tésztámról és a Sauska rozémról, egy kellemes nyári estén, vagy a steak-emről, és Takler kadarkámról egy még kellemesebb télin. Másnap kicsit több edzés, kicsit kevesebb kulináris élvezet, és a világ (a kis lelkem meg pláne) máris egyensúlyban van.
by BOGI – 2012.09.05.

REGGELI – enni vagy nem enni?

Az előző, étrendes jegyzetemmel kapcsolatban érkezett néhány kérdés, konkrétan a reggelire vonatkozólag. Az emberek egy része idő hiányában nem tud reggelizni, vagy még nem éhes, vagy azért nem eszik, mert akkor kibírja ebédig evés nélkül, ezzel azt az érzetet keltve magában, hogy jó néhány kalóriát megspórolt. Ez utóbbi típus azt állítja, hogy ha reggelizne, akkor utána egész délelőtt éhes lesz, és zabálhatnékja van. Vizsgáljuk meg eme 3 alfaj sajátosságait (aki reggelizik is, majd egész nap zabál, azt most kihagyom. Teljesen reménytelen ::).
1. NEM REGGELIZEM, MERT NINCS IDŐM.
Közhely szótár első oldal lap teteje: rohanó világban élünk (ettől a kifejezéstől rosszul vagyok).
Csörög a vekker felkelünk, azt se tudjuk merre vagyunk arccal. Jó ha a kávéfőzőt megtaláljuk, családosok gyereket ébresztenek és noszogatnak, nem családosok pedig próbálnak maguknak arcot rajzolni, vagy keresik a zoknijuk párját (vagy a sajátjukat), rosszabb esetben emlékezni próbálnak arra, hogy mit is csináltak előző este. De elkalandoztam. Szóval.
A „nincs időm reggelizni” típusnak mindeképp valami olyan reggelit ajánlok, amit autóban/tömegközlekedve is könnyedén el tud fogyasztani. Az útba eső látványpékségek kínálata a lehető legrosszabb választás. Tele van cukorral, finomított liszttel és zsírral, ez aztán tényleg az egekbe röpíti az inzulinszintet, és tényleg zabálhatnékunk lesz egész nap. Vitamin, hasznos tápanyag meg sehol. Kinek kell ez?! 🙂
A megoldás az, hogy olyan élelmiszereket tartunk otthon,amit csak kikapunk a hűtőből,és már indulunk is. A jelszó itt is:cukormentes legyen!!! Tartsunk otthon cukormentes joghurtitalokat (pl. kaukázusi kefír), és útközben fogyasszuk el, 2-3 korpás keksz kíséretében. Hogy nem hangzik jól? Hát nem is a gasztronómia csimborasszója, de most optimális megoldást keresünk ugye, és szépek meg csinosak akarunk lenni. Lehet kapni különböző étkezés helyettesítő italporokat, olyat is érdemes beszerezni. Csak tejjel összekeverjük, és voilá, már mehetünk is. Ezek ráadásul hosszú időre eltelítenek, rengeteg rostot tartalmaznak, valamint fontos vitaminokat és persze feszes kis testünk zálogát: fehérjét.
2. NEM VAGYOK ÉHES REGGEL, EGY FALAT SEM MEGY LE A TORKOMON.
Igen, van ilyen típus. Azonban ez legtöbbször egy nagyon egyszerű ok miatt van így: este későn vacsorázik, így reggel még persze hogy nem éhes hiszen a vacsora még ott emésztődik a gyomrában. Olyan embert, aki este normális időben, konszolidált mennyiséget eszik, és másnap reggel nem tudna megenni egy elefántot (csak a mellét, bőr nélkül persze), hát még nem nagyon láttam. De ne legyek már ilyen előítéletes, tegyük fel, hogy reggel idegesek vagyunk, vagy bármi, és ezért nem tudunk enni. Ilyenkor a megoldás szintén az előbb említett étkezés helyettesítő turmix. Folyékony így pikk-pakk le lehet küldeni a gyomorba.
3. HA REGGELIZEM, UTÁNA EGÉSZ NAP CSAK ZABÁLOK.
Itt nagy valószínűséggel megint az a fránya inzulin a hibás, amit a lelkes hasnyálmirigyünk termel (igen, igen az egzotikus szépségű Langerhans-szigeteken :)) már attól is, ha meghallja az összetett szénhidrát szót. Ugyanis ez az ember típus azt veszi alapul, amikor benyom egy mennyei, forró sajtos/csokis/lekváros croissant,aztán leöblíti egy jó kis habos kakaóval. Mi történik ilyenkor a szervezetben?
Ugye éjszaka (elvileg) nem ettünk, felkelünk, vércukorszint alacsony. Betolunk egy nagy adag fokozottan egyszerű szénhidrátot (fehér liszt, cukor pfúúj). A szervezetnek semmi dolga vele, a zsírt egyből küldi a popsira/hasra, a cukor feldolgozás nélkül mehet a véráramba. Ettől hirtelen toronymagasra emelkedik az inzulinszint. Ezzel persze csak elindult a hullámvasút. Amilyen gyorsan megugrott az inzulinszint, olyan gyorsan le is esik. És ettől jön az az érzés, hogy megint zabálnom kell, hiszen a szervezet követeli a következő adag „anyagot” (igen, létezik a cukorfüggőség, és igen, le lehet szokni róla). Ez egyébként (csak mellesleg említem meg), a bőr és a szövetek gyors elöregedéséért is felelőssé tehető (mármint a finomított cukrok, egyszerű szénhidrátok)…
A nem reggeliző típus már 11-kor, de legkésőbb 11.59-kor, iceg-ficeg a székében, hogy ő éhes, és körbevizslat az irodában, hogy ki tartana vele? Ismerős? 🙂 Aztán jön a kétfogásos menü, lehetőség szerint kenyérrel,mert ugye éhesen az ember nem igazán tudja reálisan megállapítani a szükséges tápanyag mennyiséget. És dupláját bepuszilta annak,mint amennyit a reggelivel megspórolt. Aki pedig nem reggelizik, és magát morális hősnek gondolva ebédre kibírja hogy reszelt répát egyen, saláta cafatokkal,nos…az egy másik kategória, és szintén magával tol ki. Ahogy már említettem: pettyhüdt lesz és ráncos (vékony,de löttyedt).
Naszóval. Ha ez típus, mondjuk zabpelyhet reggelizne reszelt almával, bizony nem éhezne meg délig. Egyébként ha jó sok fahéjjal, és mondjuk édesítővel (mézzel óvatosan bánjunk!Egészséges, de végső soron az is cukor…), vaníliával édesítjük, remek téli reggeli!!El lehet készíteni belőle egy nagyobb adagot, 3 napig eláll,csak mikróban kell melegíteni rajta egyet, és már ehetjük is.
ÖSSZEGZÉS
A reggeli az egyik legfontosabb étkezés! Nem abból kell kiindulni, mikor a szállodai svédasztalnál telezabáljuk magunkat a mennyei szalonnás tojással, meg a frissen sült gofrival, és ennek ellenére (illetve éppen ezért…) már 10 órakor éhen veszünk a medence partján. A tápláló, minőségi reggeli nem hízlal, sőt!
Érdemes emiatt kicsit korábban kelni, szerintem a reggeli az egyik leghangulatosabb étkezés, és megalapozza a napot…
Ha jobban ráérünk, akkor kifejezetten ízletes reggeliket is lehet készíteni. Egy jó kis tojásfehérjéből készült, mozzarellás rántotta, vagy egy teljes kiörlésű sonkás toast igenis finom (receptekért forduljatok hozzám bizalommal! :)).
Várom a kérdés cunamit! 🙂
by BOGI – 2011.11.02.

Közkívánatra - Fitness Cheesecake

Hozzávalók:
A tésztához:
20 dkg zabpehely
Víz
Kevés fahéj, édesítőszer
A krémhez:
500 gramm zsírszegény túró
500 gramm zsírszegény krémsajt
1 citrom (reszelt héja+leve)
4 tojás
Édesítőszer
1 vaníliarúd kikapart belseje
2 kk sütőpor
20 gramm vaníliás proteinpor (nem fitneszeseknek főzős vaníliás pudingpor)
3 ek low carb liszt
Eperöntet:
0,5 kg fagyasztott eper
1 kk citromlé
Édesítőszer
Elkészítés:
A zabpehelyből jó sűrű zabkását főzünk. Ezt egy 28 cm-es, kiolajozott tortaforma aljára lapogatjuk. Megvárjuk míg kihűl, majd forró sütőben picit elősütjük, hogy leheletnyit megbarnuljon.
A krémhez villával felverjük a tojásokat (nem kell habosra, csak legyen egynemű. Összekeverjük a hozzávalókat. Kb 160 fokon sütjük úgy egy órát (érdemes alufóliával lefedni, hogy ne égjen meg a teteje). Akkor a legjobb, ha áll egy éjszakát a hűtőben.
Az eperöntet szimplán csak össze kell főzni, majd turmixolni. Különálló öntetként is lehet tálalni, vagy a még nyers tésztába csöpögtetni belőle, és azzal megsütni. vagy is is 🙂

Fitnesz pizza tonhal feltéttel

 
 
Hozzávalók (1 személyre):
10 dkg karfiol
1 tojás
1 ek low carb liszt (működik simával, de ha már fitnesz, legalább teljes kiörlésű legyen)
1 kk sütőpor, só, bors
Nem fogyózók reszelhetnek a tésztába némi sajtot.
Tonhalas feltét:
1 db natúr tonhal konzerv
3 ek paradicsom püré, 1 kk oliva olaj (extra szűz)
bazsalikom, oregano, só, bors
Light mozzarella
Elkészítés:
A karfiolt jó puhára főzzük sós vízben. Leszűrjük, majd villával alaposan összetörjük. Megvárjuk míg kihűl (különben összekapná a tojást). A tojást villával kissé felverjük, sózzuk, borsozzuk. A lisztet összekeverjük a sütőporral. Az összes hozzávalót összekutyuljuk. Egy sütőpapíron ceruzával körberajzolunk egy kerek kistányért. Megfordítjuk a sütőpapírt (hogy a ceruzás része legyen alul). Ráhalmozzuk a karfiol tésztát. Sütőben világos arany barnára elősütjük. Óvatosan megfordítjuk, hogy az alja kerüljön felülre.
A tonhalat összekeverjük a többi hozzávalóval (kivéve a mozzarellát), ráhalmozzuk a karfiol alapra, tetejére mehet a sajt…
Grill fokozatra visszatesszük (óvatosan, mert könnyen megég, és lényegében már csak a sajt kell ráolvadjon).

A feltét nyilván akármilyen variációban működik 🙂

Fitnesz császármorzsa, joghurttal, friss áfonyával

Hozzávalók ( 1 személyre):
 
1 tojás
2 ek zabpehely
2 ek low carb liszt
1 ek protein por (Scietec Isobest – de nem fitneszeseknek ez teljesen elhagyható)
Édesítőszer (kinek mi…)
2 ek tej
Öntethez:
 
Friss áfonya (mirelittel is működik)
1 dl zsírmentes natúr joghurt
Édesítőszer, némi fahéj
Elkeverjük a hozzávalókat. Egy serpenyőt vékonyan kiolajozunk. Kiterítjük benne a tésztát, és nagyon kis lángon addig sütjük, amíg picit megszilárdul (vigyázat, könnyen megég!). Megpróbáljuk megfordítani. Ha nem megy, akkor vágjuk négybe, és úgy fordítsuk meg. Így is süssük egy keveset, aztán egy spatulával essünk neki, és „szaggassunk” belőle kis galuska szerűségeket. Majd ezeket pirítsuk tovább.
A joghurtot is elkeverjük a hozzávalókkal. Tányérra halmozzuk a morzsát, majd megöntözzük a joghurtos szutyival.
Tádddááámmm 🙂
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!