…avagy INGYENES INTERAKTÍV ELŐADÁS A TÁPLÁLKOZÁSRÓL  Budapest egyetlen lakás-fitneszében, a ROOM-ban!

Napjainkban ömlik ránk a sok jó tanács, és bomba biztos diétatipp a médiából. Ilyenkor fergeteges elánnal vetjük bele magunkat az egyikbe, erősen bízva benne, hogy na, most aztán megváltjuk a világot, és két hét múlva már Gisele Bündchenként riszálunk majd a tükör előtt (vagy a 300-ból Gerard Butler testével feszítünk az edzőteremben), kezünkbe akad egy újabb magazin, ami meg homlokegyenest mást ír… ki érti ezt? Nem csoda, hogy senki, hiszen sajnos az egészséges táplálkozás még nem érettségi-tétel. Az óriási hatásvadász információ áradatból pedig ember legyen a talpán (vagy dietetikus), aki kiszűrni a valós állításokat. Pedig nem olyan nagy varázslat a helyes étkezés, ha az alapokat értjük meg… és többet senki fia át nem ver minket a csoki, fagyi vagy párizsi diétával. Hát akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba!

GYERE EL,

ha szeretnél változtatni az életmódodon, és végre megérteni a diétás/vagy egészséges táplálkozás alapjait

ha rengeteg időt öltél már az edzésbe , de az eredmény elmarad a lelkesedésedtől (és gyanúd van rá, hogy az étkezésedben van a hiba)

ha érdekel a táplálék kiegészítés (vitaminok, ásványi anyagok,fehérje készítmények, stb.), de kevés az információd, vagy esetleg tartasz tőlük

ha biztos tippeket szeretnél a fogyókúrádhoz

ha épp az ellenkezőjét szeretnéd, nagyobb izomtömeget, sportosabb testalkatot

ha tele vagy kérdéssel, és végre feltennéd őket valakinek, aki a tények kozmetikázása nélkül válaszol

…

és ha kíváncsi, milyen egy lakás-fitnesz légköre, miért más, mint egy edzőterem

és szívesen kóstolnál LowCarb-LowFat- HighProtein finomságainkból, amit innen, blogunk, a Gasztrofitnesz repertoárjából állítunk majd össze:)

Ha érdekel, az előadás jelentkezz be Facebook oldalunkon

a neved, telefonszámod, és az időpont megjelölésével, amin részt szeretnél venni!

IDŐPONTOK:

2013. november 8., péntek 18:00

2013. november 15., péntek 18:00

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Az én gasztro életem tulajdonképpen onnantól kezdve datálódik, hogy meg tudtam közelíteni a konyhaszekrényben az edényeket, tehát kb 1 éves koromtól. Már akkor nagyon vonzott a csörömpölő edények hangja, a fakanalak, tepsik világa. Persze ez nagyjából minden pelenkást érdekel, de engem maga az ételkészítés folyamata is lekötött, emlékeim szerint folyton láb alatt voltam a konyhában, vagy anyukám, vagy nagymamám mellett, és nagyon izgatta a fantáziámat, hogyan lesz a nyersanyagokból étel.

 Később, sportolóként az étel, mint „üzemanyag” vált az életemben kulcskérdéssé, ahol az ízek, és a forma kevéssé voltak döntő tényezők a táplálkozásomban. Bár már kiskamaszként is rengeteget tettem-vettem a konyhában, munkám gyümölcsét leginkább a családom élvezte, én aszkéta módjára mondtam le a kulináris élvezetekről, és csak a sütés-főzés öröme maradt. Sportolóként bizony nagyon oda kellett figyelni, hogy mit eszem, mert azt már akkor is tudtam, hogy a sikereim egy része a táplálkozásomon múlik.

Hosszú évekig csak párhuzamosan haladt egymás mellett a hobbim, és a hivatásom, az az a főzés, és a sport. Ez alatt az évek alatt megszerzett tapasztalat és tudás, csak később egyesült. Személyi edzőként kezdtem el azt kutatni, hogyan lehet kitörni az egysíkú, sportolói táplálkozásból, hogyan lehet a megfelelő mikro- és makronutriens arányokat megtartva jól lenni és jól enni.

Ínyenc vagyok, a legrosszabb fajtából. Polcomon profi szakácskönyvek,  gasztronómiai szaklapok  sokasága található, kívülről vágom a világ vezető séfjeinek a nevét, a legjobb éttermeket a világban, a bor iránti rajongásomról nem is beszélve. Viszont személyi edzőként vigyáznom kell arra, hogyan mutatok példát. Így pattant ki a fejemből a gasztrofitnesz gondolata. Mert az egészséges életmód nem a natúr csirkemellnél kezdődik, és nem is ott ér véget. Ha az ember ismeri a megfelelő konyhai technológiákat, ismeri az alapanyagokat, akkor elérhető minden ember vágyálma: úgy fogyni, vagy súlyt tartani, hogy éjszakánként nem arra ébred, hogy a párnáját egy hatalmas libacombnak gondolva szorongatja, és a finom falatok sem minősülnek csalásnak. Mi, a ROOM gasztrofitnesz „tagozatának” élharcosai azon vagyunk, hogy jobbnál jobb ötletekkel szolgáljunk azoknak, akik az életmódváltás nem is annyira rögös útjára léptek, és ne csak edzőként, hanem „háziasszonyként” is tudjunk útmutatást adni. Csatlakozz te is!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Marosvölgyi Andi vagyok. Személyi edző, örökös diétázó.

Az első emlékeim a fogyókúráról kb. 14 éves koromra tehetőek, és ez az esemény anyukám hájas sütijéhez köthető… egész pontosan emlékszem, hogy ez volt az első, amit megvontam magamtól, mondván, én bizony mától fogyókúrázom. A hájas sütitől indulva már egész nagy távlatokat jártam be a fogyókúrák és diéták véres harcmezején, de a sok-sok próbálkozás haszna, hogy bár puttonyom telis-teli bölcs tapasztalatokkal, kiderült, hogy hiába a sok csodamódszer, a megoldás a lehető legegyszerűbb dolgokban rejlik.

Azt szokták mondani, hogy akkor fogysz, ha nem eszel. Ebben van igazság, de azért ez így kimondva nem igaz. Ezt hosszú lenne most itt taglalni, úgyhogy ígérem később visszatérek a témára. Mármint, hogy miért nem jó koplalni, és miért csapod be magad, ha örülsz, hogy a pár napos éhezés után kevesebbet mutat a mérleg. Az öröm átmeneti lesz…de ez tényleg egy hosszan boncolgatható témakör, úgyhogy külön bejegyzést érdemel majd.

Most inkább arról akarok írni, hogy miért találtuk ki ezt a blogot, és hogy mi a cél vele, illetve miért lehet ez nagy segítség olyanoknak, akik fogyni szeretnének.

Az alapja az egésznek, hogy tisztázzuk, egészségesen fogyni, azaz zsírból fogyni!!!, és nem izomból sorvadni!!!, akkor lehet, ha normális kereteket fenntartva, megfelelő mennyiségű fehérjét fogyasztva, összességében kevesebb kalóriát viszünk be egy nap, mint amennyit elhasználunk. Ezt lehet kevesebb energia bevitellel, azaz kevesebb evéssel, és lehet több energia felhasználással, azaz sporttal, de a legjobb a kettő ötvözése természetesen. Azonban ezt sem szabad eszetlen módon, hiszen azzal pont az ellenkezőjét érjük el, mint, amit szeretnénk. Ezt, azaz a megfelelő energia mérleg elvét részletesen itt taglalom.

Ha már ezt megértettük, akkor jön az a probléma, hogy oké, de én nem akarok csirkén és salátán élni… érthető. Én, aki ebbe szinte belenőttem, hiszen már nagyon korán elkezdett foglalkoztatni a dolog, és mióta az eszemet tudom, vagy legalábbis mióta egybefüggő emlékeim vannak, állandóan figyeltem a táplálkozásomra, még mindig könnyebb dolgom van, mint azoknak, akiknek csak a korral jött el, hogy figyelniük kéne rá, mit esznek. Nagyon közeli környezetemben is vannak olyanok, akik míg 20 évesen bármit ehettek, egyáltalán nem látszott rajtuk, de így 30 felé különböző okokból kifolyólag (életmód változás, kevés mozgás, irodai munka, stb.  és az anyagcsere a kor előre haladtával amúgy is lelassul- ez is egy külön téma) már igenis oda kéne figyelniük. Szóval nekik még nehezebb átállni egy egészségesebb, tudatosabb életmódra, és legtöbbször tőlük hallható kifogásként, hogy nem képesek nyúltápon élni. És ez hosszútávon nem is kérdés…igazuk van.

Lehet különféle fogyókúrákba fogni, és lehet rövidtávú sikereket is elérni ezekkel, de a dolog buktatója még a nevében is benne van: ezek csak KÚRÁK, és az eredmény is csak időszakos. Mivel ezek olyan megkötésekkel járnak, amit csak időszakosan lehet betartani, amint visszatérünk a régi szokásainkhoz, étrendünkhöz, a súlyunk is visszatér. Hosszútávon az elért eredmény sokszor még rosszabb is , mint a fogyókúra előtt volt. (hopp!!…még egy külön téma)

Éppen ezért csak olyan módszer lehet tartós, amit képesek vagyunk életmódszerűen bevinni a mindennapokba, és egy életen át követni. Levetkőzni rossz szokásokat, és a helyükre jókat felvenni. Ez az “egy életen át követni”, egy esetben nem ijesztő kijelentés. Ha ez a szokás nem kerül külön erőfeszítésünkbe, azaz nem egy olyan lemondás, ami miatt nem érezzük jól magunkat, amiért megfeszülünk, hogy betartsuk. Minthogy például soha többet ne ehessünk édességet (- hahhh, vajon honnan ez a példa?:) ). Ezek ideig óráig működnek, de tuti, hogy előbb-utóbb nem fog menni, és megszegjük a szabályokat.

Hogy az új életmód egy életen át fenntartható legyen, rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amikért az előző életmódunkat is követtük, és szerettük, azaz hogy örömünket leljük bennük, és ne szenvedjünk tőle. Legyen ez akár az étkezés, vagy a  sport. (Megint külön téma lehet, hogy ki mit sportoljon, hogy ne két hetes mission legyen a szigeten futás, hanem megtaláld a magad sportját, amit azért csinálsz, mert szereted és kikapcsol, pozitív mellékhatásként meg ráadásul még formában is tart, és nem egy megint csak időszakosan fenntartható szenvedési folyamat. )

De maradjunk az étkezésnél, és mostmár konkrétan a Gasztrofitnesznél. Szóval az évek során felhalmozódott diétás tapasztalatainkkal felvértezve, szeretnénk veletek olyan recepteket megosztani, amik amellett, hogy tápanyagtartalmukat illetőleg megfelelnek a fitnesz életmódnak, diétázóknak, sportolóknak, gyúrósoknak, mellette még  finomak, és élvezhetőek is, éppúgy, mint a nem fitnesz gasztronómiában. Részemről inkább édességeket, sütiket, protein szeleteket, stb. várhattok – valószínű, ez a hosszú évek megvonása miatt van:). Bogi meg inkább a sós, főételes vonalat képviseli.

Az utolsó szó jogán még annyi, hogy a receptjeimmel kapcsolatos eddigi tapasztalatom, hogy míg ezelőtt ugyanennyi kalóriát vittem be naponta, főképp salátákból, zöldségekből, tonhalból, csirkemellből, és a szokásos tipikus diétás ételekből (lásd régi diéta témájú blogbejegyzéseim  …), és soha nem ettem semmilyen pékárut, amiért pedig élek-halok, addig sokszor a falat kapartam olyan éhes voltam, és emiatt nagyon sokszor nem is tudtam betartani a magam által megszabott kalória limitet. Viszont mióta magamnak sütöm a kis szénhidrátmentes zsemléimet, és napi szinten eszem a receptjeim kísérleti darabjait , azóta sokszor még el sem érem a nap végére ezt a limitet, mert egyrészt sokkal jobban laktatnak, másrészt nincs állandó hiányérzetem az íz megvonások miatt, ami pszichológiailag nagyon sokat segít.

Szóval a követendő jó szokások a fogyás érdekében ,a régi rosszak helyett röviden és tömören:

– Helyes kalóriamérleg : azaz kevesebb kalóriabevitel, mint amennyit felhasználsz

– Jó tápanyag bevitel arány ( több fehérje, kevesebb felesleges szénhidrát)

– Fenntartható “diéta”, azaz élvezetes ételek

– Természetesen több mozgás;).. mi mást is mondhatna egy edző?:)

Ha bármelyik téma bővebben érdekel, amiket itt meglebegtettem, vagy ezeken kívül érdekelne más is a témában, írj nyugodtan:)

Üdv Nektek,

Andi 

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Marosvölgyi Andi vagyok. Személyi edző, örökös diétázó.

Az első emlékeim a fogyókúráról kb. 14 éves koromra tehetőek, és ez az esemény anyukám hájas sütijéhez köthető… egész pontosan emlékszem, hogy ez volt az első, amit megvontam magamtól, mondván, én bizony mától fogyókúrázom. A hájas sütitől indulva már egész nagy távlatokat jártam be a fogyókúrák és diéták véres harcmezején, de a sok-sok próbálkozás haszna, hogy bár puttonyom telis-teli bölcs tapasztalatokkal, kiderült, hogy hiába a sok csodamódszer, a megoldás a lehető legegyszerűbb dolgokban rejlik.

Azt szokták mondani, hogy akkor fogysz, ha nem eszel. Ebben van igazság, de azért ez így kimondva nem igaz. Ezt hosszú lenne most itt taglalni, úgyhogy ígérem később visszatérek a témára. Mármint, hogy miért nem jó koplalni, és miért csapod be magad, ha örülsz, hogy a pár napos éhezés után kevesebbet mutat a mérleg. Az öröm átmeneti lesz…de ez tényleg egy hosszan boncolgatható témakör, úgyhogy külön bejegyzést érdemel majd.

Most inkább arról akarok írni, hogy miért találtuk ki ezt a blogot, és hogy mi a cél vele, illetve miért lehet ez nagy segítség olyanoknak, akik fogyni szeretnének.

Az alapja az egésznek, hogy tisztázzuk, egészségesen fogyni, azaz zsírból fogyni!!!, és nem izomból sorvadni!!!, akkor lehet, ha normális kereteket fenntartva, megfelelő mennyiségű fehérjét fogyasztva, összességében kevesebb kalóriát viszünk be egy nap, mint amennyit elhasználunk. Ezt lehet kevesebb energia bevitellel, azaz kevesebb evéssel, és lehet több energia felhasználással, azaz sporttal, de a legjobb a kettő ötvözése természetesen. Azonban ezt sem szabad eszetlen módon, hiszen azzal pont az ellenkezőjét érjük el, mint, amit szeretnénk. Ezt, azaz a megfelelő energia mérleg elvét részletesen itt taglalom.

Ha már ezt megértettük, akkor jön az a probléma, hogy oké, de én nem akarok csirkén és salátán élni… érthető. Én, aki ebbe szinte belenőttem, hiszen már nagyon korán elkezdett foglalkoztatni a dolog, és mióta az eszemet tudom, vagy legalábbis mióta egybefüggő emlékeim vannak, állandóan figyeltem a táplálkozásomra, még mindig könnyebb dolgom van, mint azoknak, akiknek csak a korral jött el, hogy figyelniük kéne rá, mit esznek. Nagyon közeli környezetemben is vannak olyanok, akik míg 20 évesen bármit ehettek, egyáltalán nem látszott rajtuk, de így 30 felé különböző okokból kifolyólag (életmód változás, kevés mozgás, irodai munka, stb.  és az anyagcsere a kor előre haladtával amúgy is lelassul- ez is egy külön téma) már igenis oda kéne figyelniük. Szóval nekik még nehezebb átállni egy egészségesebb, tudatosabb életmódra, és legtöbbször tőlük hallható kifogásként, hogy nem képesek nyúltápon élni. És ez hosszútávon nem is kérdés…igazuk van.

Lehet különféle fogyókúrákba fogni, és lehet rövidtávú sikereket is elérni ezekkel, de a dolog buktatója még a nevében is benne van: ezek csak KÚRÁK, és az eredmény is csak időszakos. Mivel ezek olyan megkötésekkel járnak, amit csak időszakosan lehet betartani, amint visszatérünk a régi szokásainkhoz, étrendünkhöz, a súlyunk is visszatér. Hosszútávon az elért eredmény sokszor még rosszabb is , mint a fogyókúra előtt volt. (hopp!!…még egy külön téma)

Éppen ezért csak olyan módszer lehet tartós, amit képesek vagyunk életmódszerűen bevinni a mindennapokba, és egy életen át követni. Levetkőzni rossz szokásokat, és a helyükre jókat felvenni. Ez az “egy életen át követni”, egy esetben nem ijesztő kijelentés. Ha ez a szokás nem kerül külön erőfeszítésünkbe, azaz nem egy olyan lemondás, ami miatt nem érezzük jól magunkat, amiért megfeszülünk, hogy betartsuk. Minthogy például soha többet ne ehessünk édességet (- hahhh, vajon honnan ez a példa?:) ). Ezek ideig óráig működnek, de tuti, hogy előbb-utóbb nem fog menni, és megszegjük a szabályokat.

Hogy az új életmód egy életen át fenntartható legyen, rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amikért az előző életmódunkat is követtük, és szerettük, azaz hogy örömünket leljük bennük, és ne szenvedjünk tőle. Legyen ez akár az étkezés, vagy a  sport. (Megint külön téma lehet, hogy ki mit sportoljon, hogy ne két hetes mission legyen a szigeten futás, hanem megtaláld a magad sportját, amit azért csinálsz, mert szereted és kikapcsol, pozitív mellékhatásként meg ráadásul még formában is tart, és nem egy megint csak időszakosan fenntartható szenvedési folyamat. )

De maradjunk az étkezésnél, és mostmár konkrétan a Gasztrofitnesznél. Szóval az évek során felhalmozódott diétás tapasztalatainkkal felvértezve, szeretnénk veletek olyan recepteket megosztani, amik amellett, hogy tápanyagtartalmukat illetőleg megfelelnek a fitnesz életmódnak, diétázóknak, sportolóknak, gyúrósoknak, mellette még  finomak, és élvezhetőek is, éppúgy, mint a nem fitnesz gasztronómiában. Részemről inkább édességeket, sütiket, protein szeleteket, stb. várhattok – valószínű, ez a hosszú évek megvonása miatt van:). Bogi meg inkább a sós, főételes vonalat képviseli.

Az utolsó szó jogán még annyi, hogy a receptjeimmel kapcsolatos eddigi tapasztalatom, hogy míg ezelőtt ugyanennyi kalóriát vittem be naponta, főképp salátákból, zöldségekből, tonhalból, csirkemellből, és a szokásos tipikus diétás ételekből (lásd régi diéta témájú blogbejegyzéseim:)…), és soha nem ettem semmilyen pékárut, amiért pedig élek-halok, addig sokszor a falat kapartam olyan éhes voltam, és emiatt nagyon sokszor nem is tudtam betartani a magam által megszabott kalória limitet. Viszont mióta magamnak sütöm a kis szénhidrátmentes zsemléimet, és napi szinten eszem a receptjeim kísérleti darabjait , azóta sokszor még el sem érem a nap végére ezt a limitet, mert egyrészt sokkal jobban laktatnak, másrészt nincs állandó hiányérzetem az íz megvonások miatt, ami pszichológiailag nagyon sokat segít.

Szóval a követendő jó szokások a fogyás érdekében ,a régi rosszak helyett röviden és tömören:

– Helyes kalóriamérleg : azaz kevesebb kalóriabevitel, mint amennyit felhasználsz

– Jó tápanyag bevitel arány ( több fehérje, kevesebb felesleges szénhidrát)

– Fenntartható “diéta”, azaz élvezetes ételek

– Természetesen több mozgás;).. mi mást is mondhatna egy edző?:)

Ha bármelyik téma bővebben érdekel, amiket itt meglebegtettem, vagy ezeken kívül érdekelne más is a témában, írj nyugodtan:)

Üdv Nektek,

Andi 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egy ideje az öregedés csalhatatlan jeleit vélem felfedezni magamon. Például van egy függőleges ránc a homlokomon!!!..jesszusom, botoxot neki!! … és tőlem eddig abszolúte távol álló dolgok iránt kezdek egészen belülről fakadó önkéntes késztetést érezni… Mint például a sütés-főzés…???!!! Én? Én, aki egy éve még egy saláta időigényes elkészítésére sem pazarolta drága idejét. Jó volt az a répa csak úgy simán megpucolva, harapva, meg mellé az alma és a konzerv tonhal dobozból!!!… Merthogy ugyanoda megy úgyis… Semmiféle értelmét nem leltem, ennél több energiát fektetni az étkezésembe. De már ez is haladás volt, ahhoz képest, amit harmatos zsengeborsó koromban követtem el a gasztronómia ellen, amikor is különféle “kúrákat” váltogattam egy -két hetente, puszta lustaságból. Volt például virsli-hét, kukoricapehely-hét, bélszínroló-hét, amikor csak és kizárólag ezeket fogyasztottam, megspórolva ezzel az étkezésre pazarolt gondolatok energiáját… Mert mennyi értelmesebb dologra kellett ez a sok kalória ugyebár, akkor 18 évesen.. (hjajj, régi gondtalan, szép idők, amikor még Fantás vodka-narancs volt a menő/ü nálam, és nem értettem, milyen megfontolásból isznak a nálam felnőttebbek erjedt szőlőlevet… bezzeg most…)
Na szóval eme gyalázatosan igénytelen gasztro-múlthoz képest az, hogy tegnap például őszinte lelkesedéssel rohantam a piacra, hogy lenmaglisztet vegyek egy újonnan felfedezett majdnem szénhidrátmentes, proteines kenyérrecept kikísérletezéséhez, az már-már hihetetlen fejlődésnek tekinthető étkezésem evolúciójában. A hozzáállásommal nincs baj, rég voltam ilyen lelkes, és furcsamód kikapcsolódásnak érzem a konyhai tüsténkedést ..a tehetségem kétséges… nem annyira blogra való, ami kisült az első próbálkozásból:/.. de már kivizsgáltam az ügyet, és megtaláltam a rákfenét, akadt egy kis probléma az angol mértékegység átszámításával, ami miatt megtörtént a sajnálatos eset, és a kenyerem csúnyán összeesett..hm ez rímelt, vahaha… a hétvégén újratesztelek, és ha valami szalonképes dolog sikerül belőle, fel is rakom ide.
Ennek a hirtelen jött érdeklődésnek köszönhetően világrengető felfedezést tettem a világhálón. Találtam egy blogot, ami tele van fitneszes- magas fehérje- alacsony, majdnem szénhidrátmentes kenyér és SÜTI!!!!! receptekkel, a sajttortán keresztül, a cupcake-en át, a  palacsintáig pffff…van minden, aminek eddig még a sima látványától is híztam. Áldott legyen a blogszerző, Anna Sward neve. Ilyen gyorsan még sosem zártam a szívembe senkit:)

Mivel azon nem ritka szerencsétlen flótások körét bővítem én is, akiket hízékony alkatuk mellett még mérhetetlen édesszájúsággal is sújtott a sors, elmondhatatlan boldogság a tudat, hogy némi kreativitással és jó-jóóóóó, egy kevés kompromisszummal azért van megoldás olyan esetekre, amikor bezombult tudattal ácsingózunk valami édesség után… mert van ilyen, hajjajjj! Amikor egyszerűen nem tudsz másra gondolni, mert kis cukros rózsaszín fánkocskák táncolnak a szemed előtt, és úgy érzed, hogy ha azonnal nem viszel be valami szénhidrátot, tuti, hogy az agyad atomjaira hullik… egész éjjel palacsintákról, meg sajttortákról álmodsz, és úgy ébredsz, hogy már álmodban majdnem éhen haltál…. na és ilyenkor nincs az az akaraterő, ami megakadályozna abban, hogy még mamuszban-pizsiben ne másszak fel a konyhaszekrényre, hogy elérjem a legeslegfelső polcra rejtett Nutellát, amit persze én tettem oda a biztonság kedvéért, hogy ne is lássam… de mit nekem szekrény, ilyenkor simán kiállnék pusztakezes földharcra Fekete Lacival szemben is, csak megszerezzem a prédát.
Na, hát kicsit lehet, hogy elragadtattam magam, pedig ez így igaz, ahogy mondom… minden szó :/
Szóval elhatározásom szilárd, mostantól minden héten kísérletezem, és a sikeres akciók eredményét megosztom itt a nagyérdeművel, hátha léteznek rajtam kívül ezen a bolygón még hasonlóan mostoha sorsú és genetikájú egyedek, akik ugyanígy élethosszig tartó kalóriaszámolgatásra kárhoztattak. 

Az első, szerény kis próbálkozásom itt is van.
Jóóó, hát nem csaptam bele nagyon a lecsóba, ez egy igazán marha egyszerű cucc, viszont helyettesíthető vele, az általam is oly kedvelt proteinszelet, amit olyankor eszem, amikor már ölni tudnék valami csokiért. Csak hát borsos ára mellet még a szénhidráttartalma is elég magas, szóval szinte olyan, mintha fehérjével turbózott Mars csokit ennél….. csak még több kalória van benne…

A hozzávalók:

30 g étcsokis whey protein
40 g lenmagliszt ( a eredeti receptben zabliszt volt, de abban sokkal több a Ch)
3 tk zsírszegény kakaópor

Ezeket simán össze kell keverni, és evőkanalanként adagolni hozzá a vizet, hogy nehogy túl híg legyen, mert eztán golyókat kell belőle formálni.

Mivel nem lett elég édes, én utána még pici forró vízben feloldottam pár szem édesítőt, és annyi kakaóport szórtam bele, hogy bele tudjam forgatni a golyókat, így lett rajta egy édes “csokimáz” Egyébként felolvasztott étcsokiba is bele lehet forgatni, de én még óvatos vagyok, nem akarok rögtön elkárhozni:)

A lenmagliszt helyett legközelebb tuti kókuszlisztet használnék, mert sokkal finomabb lenne(.. bár kicsit több benne a Ch, és kevesebb a fehérje, de még így is sokkal jobb, mint a bolti)

Tápanyag tartalma egy golyónak (ha 8-at csinálsz belőle):

 

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: