Az én gasztro életem tulajdonképpen onnantól kezdve datálódik, hogy meg tudtam közelíteni a konyhaszekrényben az edényeket, tehát kb 1 éves koromtól. Már akkor nagyon vonzott a csörömpölő edények hangja, a fakanalak, tepsik világa. Persze ez nagyjából minden pelenkást érdekel, de engem maga az ételkészítés folyamata is lekötött, emlékeim szerint folyton láb alatt voltam a konyhában, vagy anyukám, vagy nagymamám mellett, és nagyon izgatta a fantáziámat, hogyan lesz a nyersanyagokból étel.
Később, sportolóként az étel, mint „üzemanyag” vált az életemben kulcskérdéssé, ahol az ízek, és a forma kevéssé voltak döntő tényezők a táplálkozásomban. Bár már kiskamaszként is rengeteget tettem-vettem a konyhában, munkám gyümölcsét leginkább a családom élvezte, én aszkéta módjára mondtam le a kulináris élvezetekről, és csak a sütés-főzés öröme maradt. Sportolóként bizony nagyon oda kellett figyelni, hogy mit eszem, mert azt már akkor is tudtam, hogy a sikereim egy része a táplálkozásomon múlik.
Hosszú évekig csak párhuzamosan haladt egymás mellett a hobbim, és a hivatásom, az az a főzés, és a sport. Ez alatt az évek alatt megszerzett tapasztalat és tudás, csak később egyesült. Személyi edzőként kezdtem el azt kutatni, hogyan lehet kitörni az egysíkú, sportolói táplálkozásból, hogyan lehet a megfelelő mikro- és makronutriens arányokat megtartva jól lenni és jól enni.
Ínyenc vagyok, a legrosszabb fajtából. Polcomon profi szakácskönyvek, gasztronómiai szaklapok sokasága található, kívülről vágom a világ vezető séfjeinek a nevét, a legjobb éttermeket a világban, a bor iránti rajongásomról nem is beszélve. Viszont személyi edzőként vigyáznom kell arra, hogyan mutatok példát. Így pattant ki a fejemből a gasztrofitnesz gondolata. Mert az egészséges életmód nem a natúr csirkemellnél kezdődik, és nem is ott ér véget. Ha az ember ismeri a megfelelő konyhai technológiákat, ismeri az alapanyagokat, akkor elérhető minden ember vágyálma: úgy fogyni, vagy súlyt tartani, hogy éjszakánként nem arra ébred, hogy a párnáját egy hatalmas libacombnak gondolva szorongatja, és a finom falatok sem minősülnek csalásnak. Mi, a ROOM gasztrofitnesz „tagozatának” élharcosai azon vagyunk, hogy jobbnál jobb ötletekkel szolgáljunk azoknak, akik az életmódváltás nem is annyira rögös útjára léptek, és ne csak edzőként, hanem „háziasszonyként” is tudjunk útmutatást adni. Csatlakozz te is!
